Egy vértanú püspök nyomdokain járni – tíz éve avatták boldoggá Scheffler Jánost

0
626
Boldog Scheffler János püspök szobra szülőfalujában, Kálmándon. Fotó: Szász István Szilárd

Szent a szomszédból – Ferenc pápa szófordulata egészen konkrétan érvényes a Szatmári Egyházmegye hívei, közelebbről pedig Boldog Scheffler János püspök szülőfaluja, Kálmánd szülöttei számára. Hogy mit jelent az, hogy a mostani szülői, nagyszülői házat valamikor Scheffler püspök vásárolta, hogy éppen a püspök boldoggá avatásának tizedik évfordulóján, 2021. július 3-án szentelik diakónussá az embert, arról a szentelés előtt álló Tempfli Máté kispap vall. Néma Sándor lázári plébános a tíz évvel ezelőtti emlékeit idézi fel, amint kálmándi plébánosként a hívekkel közösen részt vett a boldoggá avatási szentmisén. Török Márta arról ír, hogy egy közösségnek fel kell nőnie egy olyan áldáshoz, hogy sorai közül kerül ki egy boldoggá avatott püspök.

Továbbvinni az értékeket

Őszintén megvallva egészen tizenkét éves koromig nem találkoztam Scheffler János nevével. Azért emlékszem ilyen jól erre a dátumra, mert még most is elevenen él bennem az emlék: versenyre készültünk, és be kellett mutatni Kálmánd neves személyeit. A helyi plébános volt az, aki ekkor néhány szóban mesélt Scheffler János életútjáról. Kamaszodó fejjel még pontosan nem éreztem át és nem értettem meg az ő életútjának súlyát.

Személyes emlékeim között kutatva emlékszem a boldoggá avatás tíz évvel ezelőtti napjára. Nagy bánatomra nem lehettem jelen, de a közvetítést végignéztem. Jól emlékszem, milyen büszkeség töltött el, és mennyire magával ragadott az egész boldoggá avatási ceremónia. A következő alkalom, amikor egészen nagyra nyílt a szemem, az volt, amikor megtudtam, hogy Scheffler Jánossal nem csak annyi a közös bennünk, hogy mindketten Kálmánd szülöttei vagyunk. Édesapám szülői háza, amely mind a mai napig családunk tulajdonában van, az a ház, amelyet Scheffler János vett meg testvérének, és ő maga is többször járt benne. Megtiszteltetés. Ez az első érzés, ami előjön bennem ezeken az emlékeken elgondolkodva. Bár számtalanszor megfordultam abban a házban, valahogy nem tudatosult bennem, hogy egy vértanú püspök nyomdokain járok. Kálmándiként szinte kötelességemnek érzem, hogy vigyem Boldog Scheffler János hírét a nagyvilágba, akárhányszor bemutatkozom valahol és elmondom a származási helyem, mindig megemlítem azt is, hogy Kálmándnak van kire büszkének lennie.

Most, diakónusszentelésem előtt ismét eszembe jutott Boldog Scheffler János annak apropóján, hogy az idei év július harmadikán, a szentelés napján lesz pontosan tíz éve annak, hogy boldoggá avatták. Számomra ez több mint véletlen. Ez az egybeesés arra ösztönöz, hogy gondolkodjam el, mit tudnék magammal vinni és sajátommá is tenni Scheffler János életútjából és mindazon értékekből, amelyeket haláláig megtartott. Az első érték, amelyben Scheffler János példa számomra, az a hit. Hinni Istenben, hinni embertársaimban és hinni magamban. A vértanú püspök a megpróbáltatások ellenére is hitt Istenben. Úgy gondolom, példaértékű, hogy bármilyen nehéz meghurcoltatás, kínzás ellenére sem rendült meg a hite. A szentelés perceiben kérni fogom Teremtőmet, hogy Boldog Scheffler János közbenjárására adjon nekem ehhez hasonló hitet, hogy mindig tudjak ragaszkodni Istenhez és ahhoz a kősziklához, amelyre anyaszentegyházát építette. A másik erény, amely eszembe jut, az a szeretet. Scheffler János igazi jó pásztor volt, hiszen szerette övéit, és nem is hagyta cserben őket. Jézus azt mondja magáról, hogy ő a jó pásztor, aki életét adja juhaiért. Én úgy gondolom, hogy Scheffler János is életét adta juhaiért. Gondoskodó szeretet volt az övé, amely kiterjedt minden emberre, hiszen nemcsak a kiválasztottaknak volt püspöke, hanem minden rábízott embernek atyja volt. A harmadik érték, amelyet Scheffler János közvetít számomra, az a remény és kitartás kettőssége. Remélni mindvégig és kitartani az utolsó lehetőségig. Ha egy vértanú püspök valamiben igazán példa lehet számunkra, akkor ebben. Boldog vértanú püspökünk életét sem kímélte, hanem áldozatul adta, mert remélt mindvégig és hitt abban, hogy ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő életünkhöz. Keresztény életünk nagy része ebben a reményben telik, de a földi életünkben is jelen van, hiszen mindig reménykedünk, hol földi dolgokban, hol pedig abban, hogy eljutunk Isten színe látására.

Én úgy gondolom, hogy tovább kell vinnünk és hirdetnünk mindazon értékeket, amelyeket Scheffler János hirdetett és az élete árán védelmezett.

Tempfli Máté

Példakép, akire felnézhetünk

2011. július 2-án Kálmándon volt megtartva a házas-hétvégések egyházmegyei lelkinapja. Ebéd után nagy bejelentést tettek: gyalogosan indulnak el este Szatmárnémetibe a boldoggá avatásra – így fejezve ki tiszteletüket a vértanú püspök iránt. Lássanak csodát, elindultak, és oda is értek.

Megközelítőleg száz hívővel közösen, két busszal mentünk fel ugyanezen napon a szatmári székesegyházba szentségimádásra, ugyanis egész éjszakán átnyúló szentségimádás volt az egyházmegye különböző plébániáiról érkező hívek részvételével. Minket, kálmándiakat este 9-től 10 óráig osztottak be. Most is elevenen él bennem, ahogy letérdepeltem az oltárra kitett oltáriszentség elé. De nem csak én, hanem fiataljaink java, és felváltva mondtuk az otthon erre a célra szerkesztett imáinkat. Közben csendet is tartottunk, illetve énekeltünk. A második félórában aztán az idősebbek vették át az imahadjárat vezetését rózsafüzérrel, énekekkel. A végén elvégeztük a Scheffler János-litániát, majd hazautaztunk.

Másnap reggel, július 3-án szintén ezekkel a buszokkal indultunk a boldoggá avatási szentmisére. Gyönyörű napra virradtunk. Útközben imádkozva, énekelve közeledtünk Szatmár felé. A szentmisét a székesegyház előtti téren mutattuk be, amelynek főcelebránsa Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek volt. Rajta kívül jelen volt Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa, ő olvasta fel XVI. Benedek pápa boldoggá avatási dekrétumát, ezután leplezte le Schönberger Jenő szatmári püspök Scheffler János képét. Nagyon sikeres kép, ezt minden plébánia megkapta, hogy legyen példakép, akire felnézhetünk. Az említetteken kívül jelen volt még a bukaresti nuncius, kb. harminc püspök, kétszáz pap, világi hatóságok és sok ezer hívő.

Számomra egyértelmű Scheffler püspök vértanúsága, életszentsége. Nagy tudású pap, akit a másokért vállalt áldozatos élet érlelt meg arra, hogy Jézusunk nagyon jó barátja legyen. Ma is a misék után odaállok a szentképe elé és imádkozom: „Mindenható Istenünk! Te megadtad, hogy Boldog Scheffler János püspök az egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legyen. Tekints érdemeire, életszentségére, vértanúi halálára, és közbenjárására hallgasd meg kéréseinket… Engedd, hogy imáink meghallgatása atyai szeretetedet és az ő égi dicsőségét hirdesse. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”

Néma Sándor plébános

Áldás a falunak

Már tíz éve annak, hogy csodálatos örömhír járta be az egyházmegyét és kicsi egyházközségünket, Kálmándot: falunk szülöttjét, Scheffler János püspököt, aki vértanúsággal bizonyította a világnak és főképp híveinek, hogy Krisztus él, velünk van, szeret minket, és őt nem szabad, nem lehet megtagadni, megalkuvóan elhagyni, őt, a hitvallót boldognak ismeri el az egyház.

Sem akkor, sem a mai napig nem tudjuk felfogni igazán, milyen nagy áldással árasztotta el a jó Isten a mi kis falunkat. Bíró Norbert plébános „szent helynek” nevezte Kálmándot. Ehhez még fel kell nőnünk hitben, tudásban, hogy értékelni tudjuk ezt a nagy kegyelmet. Vannak jelek, amik azt bizonyítják, hogy elindultunk a felismerés útján: emlékül szobrot állíttattunk a templom kertjében, halálának napján minden évben ünnepelünk, a boldoggá avatás napján elzarándokoltunk Szatmárnémetibe, minden nap imádkozunk, hogy Isten a szentjei közé emelje. Érezzük, hogy ez kevés.

Reméljük, megmarad a lelkesedés, és az elkövetkező években talán igazából magára talál egyházközségünk, és Boldog Scheffler János püspök kiesdi Istennél, hogy szülőfaluja méltó lehessen nagy elődjéhez, hogy a hívek szívvel, lélekkel támogassák egyházközségünket, kiálljanak őseink hitében, egyek lehessenek a szeretetben, hitben, Isten szeretetében.

Török Márta

Összeállította: Szász István Szilárd

Megjelenik a Vasárnap 2021/27-es számában.