Online tanulás után ballagás a templomban

Nyolcadikos diákok búcsúztak az iskolától

0
591

Elballagtak a XII-es diákok, rá egy hétre következett a kicsik, a nyolcadikosok búcsúzása. Kétes volt, hogy a járványhelyzetes világban  lesz-e annak rendje és módja szerint, hagyományosan, szülőkkel, testvérekkel, ismerősökkel megtartott búcsúünnepség. Az iskolai díszteremben a tiltások miatt nem rendezhették, iskolaudvaron sem lehetett, mert pénteki napon a többi  diáknak szünet van az órák között…

Méltó módon oldották meg a nyolcadikosok iskolától való búcsúzását a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban: az ünnepséget a piarista templomban tartották. A templom fogadta be a végzősöket és hozzátartozóikat. Isten hajlékában otthonra lelt a búcsúzásra bevonuló diáksereg, a két VIII. osztály, osztályfőnökeikkel, Kádár Rékával és Sós Sándorral, valamint Murádin  Lovász Noémivel, igazgatóikkal, Tímár Ágnessel és Szilágyi Jutkával, valamint a szeretteikre kíváncsi hívők és nem hívők járványhelyzet miatti diszkrét sokasága. Isten tágas háza és az ő szolgái nyitottak voltak erre az eseményre, mert itt sokan tisztes távolságban, a járványügyi előírásokat betartva, Isten színe előtt, méltóságteljesen és szeretetben együtt ünnepelhettek. Akarva-akaratlan közel kerülhetett így minden oda betérő az ő teremtő Istenéhez.

Nyitányként Dsida Jenő, Papírhajók című versét Bíró Teréz-Zsuzsanna VIII. B osztályos tanuló mondta el. A gyermekévek pajkosságát juttatta eszünkbe a versben összemosolygó két kisgyerek, amint papírhajóikat a folyóba eresztik, párhuzamot állítva a nyolcadik osztályt végzők emlékeivel, amelyek úgy kellene tovább fussanak az elengedésben, mint a papírhajók a folyó habzó fodrában. Fontos az elengedés, így lehet továbblépni az élet sodrásában.

Bevezető beszédében Jánossi Imre, a Szent Mihály-plébánia segédlelkésze azt kívánta, Isten legyen a diákok kísérője a lépcsőzetes előrehaladásban és mint a zöldellő fű úgy fejlődjenek, használják nyitott szívvel a gyermekévek ajándékait. A búcsús ünnepség mozzanatait Rancea Alex-Krisztián VII. osztályos tanuló tette gördülékennyé és érthetővé konferálásával.

A napi igék által Isten üzenetei is elhangzottak. Az olvamányt Bartha Márk VIII. A osztályos tanuló tolmácsolta, Isten gondoskodásával és megbocsátó irgalmával találkozhattunk. Jézus szívének ünnepnapján az evangéliumot követő igemagyarázatával a segédlelkész a jelenlévőknek azt tanácsolta, hogy életüket mint só és világosság éljék meg, mert mindkettő mások javára szolgál. Ne önmagunknak éljünk, hanem másokért, megízesítve mások életét. Embernek lenni annyit jelent, mint a ,,fény mindenkinek: segíteni a sötétség óráiban. Óva intett, ,,ne saját érdemeink főszereplői” legyünk. ,,Légy lámpás, hogy világíts!” ,,Légy só, hogy ízt adj és tartósíts!”

Tímár Ágnes igazgató mint pedagógus jellemezte e diákgeneráció nehéz életét, ők voltak az elsők, akiken kipróbáltákaz új tanügyi rendszert, a nulladik osztályt, az országos felmérőket II., IV., VI. osztályban és most tetőzésként még a másfél éves járványhelyzet is rányomta bélyegét ezen évekre. Dicsérte a diákokat az online tanulás elsajátításáért. Kiemelte a tanárok és diákok közös küzdelmét ezen a téren a tudásért való harcban. Komoly erőpróba volt gyermek és felnőtt számára ez a periódus. Helen Keller amerikai írónőt idézte, aki szerint ,,a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek”. Végül Isten áldását kérte rájuk.

Dósa Tamás VIII. A osztályos tanuló búcsúzójával köszönték meg a diákok az iskola falai között kapott tudást és a szép éveket. Szilágyi Judit aligazgatónő a másfél éves járványhelyzet miatt versenyektől megfosztott diákok szegényes, kimondottan csak a tanulmányi eredményekre szorítkozó díjkiosztóját vezette le és zárta vele az ünnepséget. A végzősök búcsús ünnepét sajátossá és szebbé tette zenei szolgálatával Geréd István, a Szent Mihály-plébánia kántora.

Tovaszálltak a szép emlékek, mint ahogy a víz folyása tovavitte a papírhajókat. A diákok még visszatértek egy rövid időre az iskolához. A templom kiürült. Újra csend honolt az ódon épületben.

A  tanulók élete már a vizsgára figyel, mely hamarosan újabb harcot hoz és erőpróbaként ifjaink elé tolakszik. Adja az Úr, hogy itt is só és világosság legyenek a búcsúzók egymás és mások számára a küzdelem méltó megélésében, a jóban, Isten segítségével, egymás örömére és dicsőségére! 

Bíró Jolán-Ilona