A székelyudvarhelyi Jézus-kápolna búcsúünnepe

0
3222
Fotó: Farkas Antal

Uniós projekt keretében újult meg a Jézus-kápolna Székelyudvarhelyen. A több éve zajló munkálatok során régészeti feltárást, konzerválást is végeztek, kijavították az épületek strukturális hibáit, kicserélték a remetelak és a kápolna tetőzetét, az épületet körbevevő cinteremben rendezték a terepet majd rendbetették a kerítőfalat is. Mindezért is hálatelt szívvel ülték meg a helyiek a búcsúünnepet júnus 11-én, Jézus szíve ünnepén, főcelebráns és ünnepi igehirdető Kerekes László segédpüspök volt.

A legendák övezte kápolnáról 1613-ból maradt fenn az első forrás: egy udvarhelyi húsvéti körmenetet ír le. Határkerüléskor megállóhely ma is, és 150 éve Jézus szíve ünnepén ülik a búcsúját, de azt is tudják a helyiek, hogy 1949-től az úrnapi körmenet innen indult. „A város környékén régidők óta teljes épségben áll az általában Jézus házának nevezett Jézus Neve kápolna, amely különösképpen híres arról, hogy katolikusok és az eretnekek igen nagy tömegben sereglenek oda, éspedig nyilvános istentiszteletre évenkint egyszer, Úrnapján, magán ájtatosságok elvégzése céljából minden vasár- és ünnepnap, hajnalhasadtakor. Ugyanott sóér és betegeket gyógyító forrás van, amelyben rengeteg ember nyeri vissza egészségét”. 1702-ben Lakatos István plébános írta így le az akkori, a Jézus-kápolnához fűződő szokásokat.

A kápolna építési ideje nem ismert, de az mára bizonyosnak látszik, hogy nem Árpád-kori, ahogy remélték. Orbán Balázs ezt írja: „byzanczi modorban a négyeghez illesztett négykörszeletből van alkotva. A kápolna czifrán kifestett famenyezetén 1677 van felírva; de ez csak a menyezet készültét és nem a kápolna építése korát jelöli, mert annak építése modora a XIII-ik század jellegét mutatja.”

Sófalvi András, aki a munkálatok során szakértőként dolgozott az épület feltárásában, a kápolnáról ezt írta: „a rotundának is nevezett épület valójában egy négykaréjos kis templom, 3,4 m oldalhosszúságú négyzet alakú tér köré szerkesztett félköríves karéjokkal (falvastagsága 0,80 m)”.

A június 11-én délután 5 órakor kezdődött szentmisét szabadtéren tartották, népes részvétellel, sok pap, ünneplő hívő, a polgári hatóságok képviselői jöttek el a kápolna felújítását ünnepelni Jézus szívének ünnepén. Mátyás Károly főesperes köszöntötte az ünneplőket, és kiemelte a nap két jellegzetességét, ünnepelt eseményét. „Hálát adunk a jó Istennek, hogy minden évben az esztendő ezen szakában van egy szép búcsúünnepünk, amikor arra a szívre emlékezünk, amelyből a legtöbb szeretet árad a világra: Jézus szívére. És hálát adunk, hogy három év szünet után újra itt lehetünk, megerősödhetünk Jézus szent szívének tiszteletében és szeretetében. Ennek a több mint ötszáz éves kápolnának az újraáldását kérjük a püspök atyától, mely kápolna megújult szépéségében, újra pompázik székely anyavárosunk kapujában. Most újra erőssé vált, hogy a jövőben is hirdesse a dicső múlt katolicizmusának nagyságát, erejét és győzelmes fönségét”, mondta a főesperes.

A felújított kápolnát Kerekes László segédpüspök megáldotta, és könyörgésben arra emlékeztetett, az egybegyűltek az élő egyház, akik a falakra hintett, megszentelt víz által magukat megtisztítva válnak képessé arra a szeretetre, amellyel és amelynek sugárzására Isten a világba helyezett.

Homíliájában Kerekes László felidézte gelencei gyermekkori emlékét az egyik mellékkápolnában elhelyezett Jézus- szoborral kapcsolatban, amelynek szíve, a mozdulat, ahogyan keblére mutat, nagyon sok érzést mozgatott meg, és folytonos emlékeztetőül állt ott a mondat: Jézus szíve, bízom benned. Amikor ezt a szívet nemcsak imádjuk, ünnepeljük, de valóban Isten nagy szeretetére gondolunk, talán elmélkedhetnénk arról, mit akart Isten megmutatni a kiszolgáltatott, megalázott és meggyalázott, keresztre szegezett Krisztus által, akinek a katona a lándzsájával valóságosan megnyitotta a szívét. Ez a nagypénteki szörnyű történés ma is megborzongat, de pontosan ez emlékeztet ugyanakkor Isten mindent feláldozó nagy szeretére! Emlékeztet a sebezhetőségre, hiszen Isten magára vette az emberi természetet annak teljességében, ezt a sebezhetőséget is. Az első gondolat talán a csodálkozásé: hát milyen a mi Istenünk? Szentséges szívének odaadásáig elment, végül védtelenül, a keresztre kifeszítve teljesen átadta, megadta magát az emberi gonoszságnak, kiszolgáltatta magát az ember erejének. Az ószövetségben Ózeás próféta készítette fel a népet arra, hogy Isten jön, közeledik, annyira közel megy az emberhez, hogy olyan, mint egy gondoskodó, a gyermekéhez lehajló anya vagy apa, más, mint amit az emberi elképzelés várna, hiszen úgy szereti népét, mint a szülő, a felnőtt, aki a csecsemőt az arcához emeli. A kereszten jelen levő Jézusban pedig a sebezhetőséget mutatja meg, olyannyira odaadja magát az embernek, hogy az ember akár vissza is élhet a jóságával, kitárulkozásával. Ez történik a szentmisében is, amikor a pap kezében az ostya színe alatt megtöretik, olyan mélységes titok mindez, amit átélve az érző, hittel közeledő ember beleborzong Isten részéről a szeretet és önátadás nagyságába, valamint az ember részéről a saját felelősségébe.

A homília arról is elgondolkodtatott, hogy emberi sebezhetőségünk feltárása milyen nehezünkre esik még a hozzánk közelállókkal szemben is, és hogy még inkább megcsontosodunk a minket ért sok sértés, sérülés, seb után. Az a kísértés e helyzetben, hogy a világtól, kívülállóktól, de még szeretteinktől, barátainktól is annyi pofot kaptunk, hogy már csak azzal tudunk felelni, amit kaptunk, és elveszítjük a hitet és reményt, hogy van önzetlen szeretet. Kerekes László segédpüspök arra hívott meg, hogy megvizsgáljuk, miben és hol csontosodott meg a szívünk, és engedjük, hogy sebeink, csalódásaink ellenére tudjunk másképpen fizetni azoknak, akik bántottak; hagyjuk magunkat meglepni és eltölteni szívünket Isten szeretetével, Istenével, aki minden emberi elképzelést felülmúl. „Kérjük Jézus szentséges szívének a segítségét, hogy ne csak az ő ünnepén, hanem keresztény életünk minden napján tudjunk sebezhetővé válni embertársaink előtt, tudjuk levetni életünk megannyi mgcsontosodott, begörcsölt szokását, gesztusait, tudjunk mi is azzal az őszinte, alázatos, odaadó és önfeláldozó szeretettel közeledni embertársaink felé, ahogyan ő közeledett felénk!”

A szentmise végén a főesperes így foglalta össze a szentmise gyümölcseit: „Találkoztunk a szeretettel, és Jézus szívébe rejtőzve mi is új szívvel léphetünk a világ elé”. Majd a köszönetek következtek, ezek élén Mátyás Károly Veres Stelian főegyházmegyei vagyonkezelőnek mondott köszönetet, a világi és ferences papoknak, akik nagy létszámban jöttek el az ünnepre, hogy a püspökkel együtt szentmisét mutassanak be. A polgári hatóságok képviseletében jelen volt Gálfi Árpád polgármester, Pálfi Kinga helyettes polgármester, Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke, Ladányi László parlamenti képviselő, az anyaországot képviselő és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjeként dolgozó Szász Jenő. A zarándokok sokaságában ott voltak a ferences nővérek, a média képviselői, akiknek Mátyás Károly főesperes külön megköszönte, hogy mindig nyitott szívvel tudósítanak az egyházi eseményekről.

Nem maradt el a köszönet a munkatársaknak sem: Ilyés Levente és Kovács Mózes kántorok, a Szent Miklós-plébánia Musica Sacra kórusa zenei szolgálata miatt, Faludi Károly plébániai ügyintéző, Derzsy András tiszteletbeli és Kovács Pál főgondnok, az egyháztanácsosok, Bartos Rodika harangozó, Dézsi Éva házvezető, a szolgálattevők és segédlelkészek, Péter János egyháztanácsos, a Gordon Kft vezetője, a Szent Anna Nőszövetség (akik kaláccsal kínálták a résztvevőket) mind részesültek plébánosuk nyilvános köszönő szavaiban.

A megáldott kápolna épülete felújításának története messzire visszanyúlik az időben, elmesélte Mátyás Károly, milyen tanácsot kapott több mint tíz évvel korábban, amikor az omladozó kápolna ügyében először próbált tenni. A javaslat így szólt: imádkozz, hogy mielőbb omoljon össze, mert sose lesz elegendő pénzed, hogy felújíthasd. „A kápolna nem omlott össze, hanem megújult”, foglalta össze, majd a plébániához 2014-ben társult Haáz Rezső Múzeumot, Miklós Zoltán igazgatót említette, akivel, akikkel közösen a város legértékesebb, monumentális épületét gondozzák és a nagyközönségnek elérhetővé, használhatóvá teszik. E terv keretében már korábban is volt szakszerű vezetés turistaszezonban. És a kápolnát újra lehet házasságkötések helyszíneként használni. Húsvéti határkerüléskor itt találkoznak a generációk, hogy az utat együtt folytassák a Szent Miklós-templomba, szentmisére. 2014-ben, amikor sikerült újrafedni, új tetőkereszttel ellátni a kápolnát, benne időkapszulát helyeztek el, üzenve a jövő nemzedékeinek.

Végül a munkálatokban tevőlegesen résztvevőket sorolta Mátyás Károly: a 2016-ban indult új projekt keretében dolgozó RegioConsult Kft-t, amelynek Illyés Szabolcs a vezetője, Derzsi László és Görbe Beáta a tanácsadók. Köszönet illeti a Gyulafehérvári Érsekséget, Románia kormányát, Magyarország kormányát, amely a Bethlen Gábor Alapon és a Nemzetstratégiai Kutatóintézeten keresztül támogatta a projektet, Hargita megye tanácsát, Székelyudvarhely vezetőségét, és végül, de nem utolsósorban Tófalvi Katalin főesperesi és plébániai főkönyvelőt. Az Urban Design készítette a restaurálási tervet, a Quadrum Axis kft. Nagy Zsolt és Balázs Zoltán mérnökök vezetésével a kivitelezést végezte, Kacsó István és Oprea Ovidiu mérnökök a műszaki felügyeletet vállalták.

Derzsi László külön is szót kapott, róla a főesperes elmondta: 2008-ban kereste meg még ismeretlenül a kápolna ügyében, segítségét felajánlva. Egy percig sem tágított, bátorította és nem hagyta lemondani a tervről, így nagymértékben neki köszönhető, hogy ezt a tervet sikerült érvényre, sikerre vinni.

Mátyás Károly főesperes bejelentette, hogy májustól októberig a kápolnában minden hónap első péntekén szentmise lesz, és azt kérte a jelenlevőktől: mindig hallják meg a hívó szót.