Megreformálták az Egyházi Törvénykönyv büntetőjogi rendelkezéseire vonatkozó részét

0
349
Az egyházjog a lelkek üdvösségének és az egyház közösségének javát szolgálja. Illusztráció

„Legeltessétek Isten nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven” (vö. 1Pét 5,2). Péter apostolnak ezekkel a szavaival kezdődik a Pascite gregem Dei (Legeltessétek Isten nyáját) kezdetű apostoli konstitúció, amellyel Ferenc pápa megreformálja az Egyházi Törvénykönyvnek az egyház büntetőjogi szankcióiról szóló VI. könyvét. Az apostoli konstitúciót a pápa pünkösdvasárnap ünnepén, május 23-án keltezte. A benne foglalt változások idén december 8-tól kezdve lépnek életbe.

A pápa a konstitúció elején felidézi Péter apostol szavait, amelyek a püspökszentelés szertartásában visszhangoznak: „A mi Urunk, Jézus Krisztus, akit az Atya küldött el, hogy megváltsa az embereket, tizenkét apostolt küldött a világba, hogy eltelve a Szentlélek erejével, hirdessék az evangéliumot minden népnek és egyesítve őket az egyetlen pásztor vezetése alatt, megszenteljék és elvezessék őket az üdvösségre. (…) Krisztus az, aki a püspök bölcsességében és óvatosságában vezeti Isten népét a földi zarándoklaton az örök boldogságra”. Utal a Lumen gentium kezdetű zsinati dogmatikus konstitúció tanítására, miszerint a püspökök arra kaptak meghívást, hogy feladatukat, a rájuk bízott részegyház kormányzását gyakorolják „nemcsak tanáccsal, meggyőzéssel és jó példával, hanem tekintéllyel és szent hatalommal is” (Lumen gentium, N. 27), mivel a jótékony szeretet és az irgalmasság megkövetelik, hogy egy Atya elkötelezze magát annak a „kiegyenesítésében is, ami olykor elgörbül”.

Annak érdekében, hogy megfelelően válaszolhassunk az egyház szükségleteire az egész világon – magyarázza Ferenc pápa – nyilvánvalóvá vált, hogy felül kellett vizsgálni a Szent II.  János Pál által kihirdetett büntetőjogi szabályozást is, amelyet 1983. január 25-én tett közzé. Ennek módosítására volt szükség annak érdekében, hogy a főpásztorok rugalmasabb üdvözítő és korrekciós eszközként használhassák, késedelem nélkül és lelkipásztori jótékony szeretettel alkalmazhassák, hogy elkerüljenek súlyosabb bajokat és csillapíthassák az emberi gyengeség által okozott sérüléseket.

Ferenc pápa emlékeztet arra, hogy elődje, XVI. Benedek indította el 2007-ben ezt a felülvizsgálatot, megbízást adva a Törvényszövegek Pápai Tanácsának. A dikasztérium alaposan megvizsgálta az új igényeket, beazonosította az érvényben lévő törvényhozás korlátait és hiányosságait és megjelölte a lehetséges megoldásokat. A vizsgálatot a „kollegialitás és az együttműködés szellemében” végezték, bevonva az egész világ kánonjogi szakértőit, a püspöki konferenciákat, a szerzetesrendek legfőbb elöljáróit, egyházi intézményeket és a Római Kúria dikasztériumait. Intenzív és összetett munka volt, amelynek végeredményét 2020 februárjában juttatták el Ferenc pápának.

Ferenc pápa megjegyzi, hogy az egyház az évszázadok során olyan viselkedési szabályokat állított fel magának, amelyek „egységessé teszik Isten népét és amelyek megtartásáért a főpásztorok és az egyes közösségek legfőbb elöljárói a felelősek”. Ezt a feladatukat semmiképpen sem lehet elválasztani lelkipásztori szolgálatuktól, a rájuk bízott munus pastorale részét alkotja. Olyan feladatról van szó, amelyet úgy kell végrehajtani, mint a jótékony szeretet konkrét és elengedhetetlen igényét, nemcsak az egyház, a keresztény közösség és az esetleges áldozatok felé, hanem annak a személynek az irányában is, aki bűntényt követett el, akinek egyidejűleg van szüksége az irgalmasságra és a korrekcióra az egyház részéről. A múltban sok kárt okozott az egyházban a jótékony szeretet gyakorlása és – amennyiben a körülmények és az igazságosság ezt megkívánja – a szankcionáló eljárás alkalmazása közötti bensőséges kapcsolat érzékelésének a hiánya. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a fajta gondolkodás nehezebbé tette a korrekciót, „sok esetben botrányt és zavart okozva a hívek körében”. Így egy püspök hanyagsága a büntetőeljáráshoz való folyamodást illetően nyilvánvalóvá teszi, hogy „nem teljesíti helyesen és hűségesen funkcióját”. Ugyanis „a jótékony szeretet igényli, hogy a püspökök minden alkalommal, amikor szükség van rá, folyamodjanak a büntetőjogi rendszerhez, szem előtt tartva a három célt, amelyek szükségessé teszik alkalmazását az egyházi közösségben” – írja Ferenc pápa apostoli konstitúciójában, a következőkben határozva meg e célokat: „az igazságosság követelményeinek a helyreállítása, a bűnt elkövető korrekciója és a botrányok jóvátétele”.

Összhangban a kánonjogi rendszer általános jellemzőinek folytonosságával, amely követi az egyház idővel megszilárdult hagyományát, az új szöveg – szögezi le a pápa – különféle módosításokat vezet be a jelenleg hatályos jogszabályokba és szankcionál néhány új típusú bűncselekményt. Ezek a módosítások megfelelnek annak a különféle közösségekben jelentkező egyre szélesebb körű igénynek, hogy helyreállítsák a bűncselekmény által megsértett igazságosságot és rendet.

Az új szöveg technikai szempontból is jobb lett, főleg, ami a bűnügyi jogrendszer alapvető szempontjaira vonatkozik, mint például a védelemhez való jog, a büntethetőség elévülése, a büntetések pontosabb meghatározása. Objektív kritériumokat kínál fel a konkrét esetben alkalmazandó legmegfelelőbb büntetés meghatározására, csökkentve a hatóságok mérlegelési jogkörét, elősegítve ezzel az egyház egységét a büntetés alkalmazásában, különös tekintettel az olyan bűncselekményekre, amelyek nagyobb kárt és botrányt okoznak a közösségben – írja Ferenc pápa kifejezve reményét, hogy az átdolgozott szöveg, amelyet a Legeltessétek Isten nyáját kezdetű apostoli konstitúciójával hirdet ki, a lelkek javának eszközévé válik.

Forrás: Vertse Márta/Vatican News