A név kötelez: Szent Erik

0
1739


Urbán Erik OFM: Ferences beöltözésemkor az Erik nevet kértem szerzetesi nevemként. A választás úgy történt, hogy fellapoztam a szentek életét és az Erik név, a védőszőszent példája megragadott, így IX. Szent Erik svéd vértanúkirályt választottam védőszentemül. Liturgikus ünnepe május 18.

Ferences közösségünk számára az egyik legszebb ünnep a beöltözés, az új testvéreknek a rendben való „megérkezésének” pillanatai. A jelölt kivetkőzve a világból testvérei segítségével magára ölti a bűnbánók rendjének ruháját, a barna színű habitust. A szertartás utánozza a keresztséget: a testvér új ruhát és új nevet kap, a kezébe pedig imakönyvet. Szent Pál szavaival szólva: „Tőlem azonban távol legyen másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, mely által nekem a világ megfeszíttetett, és én a világnak” (Gal 6,14). A szerzetesi hivatás lényege: keresztségünk radikális, a végsőkig menő prófétai vállalása.

Ma már nem kötelező a rendbe lépéskor nevet változtatni, én mégis megtettem. Sokan kérdezik, hogy a keresztségben kapott János mellé miért választottam az Eriket. Olvasgatva a szentek életét, Szent Erik rövid életrajza elsőre megfogott. Beleszerettem a névbe, megragadott a vértanúkirály élete. Keveset tudunk itt, nálunk IX. Erikről, a svédek nemzeti királyáról. Már nevének jelentése is sokatmondó: nagyra becsült, hatalmas uralkodó. Körülbelül 1156 és 1160 között uralkodott. Szentségének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi naptára, amelyben május 18-án szerepel „Hericus Rex” ünnepe. A vejéről, Sverre norvég királyról szóló monda 1220 körül megemlékezik Erik Uppsalában őrzött ereklyéjéről. Az Erik-legenda mai változata egy jóval korábbi eredetin alapszik, amely fő vonásaiban történelmileg hiteles: eszerint Erik az egyházhoz hű király volt, aki az igazságosság szellemében és a közjót szem előtt tartva uralkodott. Magánéletét szigorú aszkézis jellemezte. Kiemelten gondoskodott templomok építéséről, ő alapította az uppsalai püspökséget, amely később, 1164-ben Svédország legfőbb főegyházmegyéje lett.

Erik erőszakos halált szenvedett. Legendája szerint ellenfelei a dán trónkövetelő vezetésével 1160-ban, Krisztus mennybemenetele ünnepén támadtak a szentmisét hallgató Erikre, a király meg akart küzdeni a támadókkal, ám túl kevés harcos volt vele – támadói leterítették és megölték.

A kései középkorból szép liturgikus szövegek örökítik meg Erik Svédország nemzeti szentjeként való tiszteletét; több, zarándoklatról szóló híradás is őrzi népszerűsége emlékét. Az aranyozott ezüst szarkofágot, amelyben ereklyéit őrzik, III. János király készíttette 1574-ben, s ma is meg lehet tekinteni az uppsalai dómban.

Nomen est omen – a név kötelez, a név meghatároz. Erik királyról elmondható, hogy ez igaz, hiszen egyházhű király volt és igazságosan uralkodott. Ezek az erények, amelyeknek Erik birtokosa volt, ma is követendő erények: hűségesen, a közjót szem előtt tartva uralkodni.

Idegenül hangozhatnak e szavak egymás mellé írva. Távolinak, megfoghatatlannak tűnnek. Nem vagyok király, nem kell uralkodnom, de ahol bármilyen kis közösség jön össze, ott valaki vezető szereppel rendelkezik, „hatalommal” ruházzák fel. E tény szüntelen önvizsgálatra késztet.

Aki hatalmat kap, ajándékként kell fogadja és jóra kell használja. Szabad örülni neki. Ha pedig siketül a közjót szolgálni, jót tenni, azért hálásnak kell lenni és meg kell köszönni. A hatalmat az ember kölcsönkapja Istentől, aki minden hatalom és erő forrása, ezért kell neki megköszönni a hatalmat és minden vele együtt járó lehetőségeket.

A hatalom feladat is, kötelezettségekkel jár. Megadni mindenkinek, ami jár. A hatalmat az igazságosság és irgalmasság erényeivel párosítva kell megélni. Kötelességteljesítés, megbízhatóság, rend – elfelejtetett erények mára, marandó értékek hordozói. Stefan Kiechle SJ írja: már itt, a földön megélhetjük a mennyországot, amikor a körülöttünk élőkkel sikerül egységben élni és együttműködni, a szabadság légkörét előmozdítani.
A hatalom gyakorlása szeretetszolgálattá válhat, erről ismernek meg bennünket a Jn 13,36 szerint. „A zavart keltőket rendre utasítani, kislelkűeket vigasztalni, gyengéket pártfogásba venni, ellenfelekkel szembeszállni, cselszövőktől óvakodni, tudatlanokat tanítani, hanyagokat serkenteni, erőszakosokat visszafogni, öntelteket helyretenni, kedvetleneket bíztatni, vitatkozókat megbékíteni, szegényeken segíteni, elnyomottakat kiszabadítani, jókat dicsérni, rosszakat elviselni és (jaj!) mindenkit szeretni” – fogalmazta meg Szent Ágoston. Ezt jelenti számára hatalommal szolgálni… Rajtam a sor, hogy ezt megmutassam az erdélyi ferencesek elöljárójaként.

MEGOSZTÁS