Tehetséges gyermekek nehéz körülmények között

A Romániai Máltai Szeretetszolgálat Sepsikőröspatakon a roma gyermekek és ifjak társadalmi integrációjáért

0
238
Három gyerek lett román bajnok, díjugratásban is szép eredményeket érünk el velük.

A tegnap harminc évet töltött Romániai Máltai Szeretetszolgálatnak számos programja van. Ezek közül most a Sepsikőröspatakon több mint hat éve zajló programot mutatjuk be, amelynek célja a roma gyermekek és ifjak társadalmi integrációját segíteni. Erről kérdeztük a program adminisztrátorát, Székely Róbertet és Kálnoky Annát, a program „anyukáját”, elindítóját is. Székely Róbert mesélt a program menetéről, mibenlétéről, Kálnoky Anna pedig a gyerekekkel való foglalkozás szépségeibe, nehézségeibe avatott be.

A program egy véletlen folytán jött a világra. A máltai lovagrend egyik tagja, aki a lovagrend roma ügyekért felelős nagykövete és Barla Zsuzsa, aki akkor Kolozsvári Máltai szolgálat vezetője volt, látogatóba jött a Kálnoky családhoz, és látva a kőröspataki nagy tömbben élő romákat, arra kérte a Máltai Szeretetszolgálatot, hogy foglalkozzunk azzal a közösséggel is. Emellé társult a Kálnoky család lovardája, és így a lovas tehetségeket behívtuk a programba. A lovaglás mellett kiegészült zene, tánc, kézműves, asztalos- és szövőműhellyel is a tevékenység. A gyerekek nagyon szívesen jöttek, jönnek mai napig. Iskolai felzárkóztatást is tartunk nekik, ahol az iskola is partner. Bevontuk az iskolát, és ezáltal egy stabil rendszert tudtunk magunk mellé állítani, amire támaszkodva a gyerekeket és a szülőket is tudjuk motiválni. Az iskola és az igazgató óriási támasza a programnak. Negyedévente nyílt napokat tartunk, ahova meghívjuk a szülőket, testvéreket is. Itt a gyerekek be tudják mutatni a programban tanultakat, a lovastorna gyakorlatokat, táncmozdulatokat, hangszeren tanult kis nótákat.
A gyerekek heti program szerint járnak, korosztály szerint vannak beosztva, úgy vesznek részt a tevékenységeken.

Az évek során sokat fejlődtek a gyerekek minden terén. Lovastorna tekintetében van országos bajnokunk, ami óriási eredmény. Ezen kívül három roma fiú benne van Románia lovastornász válogatott csapatában. Létrejött egy Délő nevű tánccsoport is. A kézműves műhelyekben készült tárgyakat értékesítettük, a pénzt visszafordítottuk a programba.
Az iskolai felzárkóztatás nyomán nagyon sokat javultak az osztályzatok. Sikerült kilencedikbe íratni gyerekeket, ami szintén óriási eredmény.
A koronavírus járvány egyértelműen megakasztotta a programot, de ahogy lehetett újból dolgozni, rögtön szülői értekezletet szerveztünk és újragondolva indítottuk a programokat. A lelkesedés maradt, a gyerekek járnak – válaszolta Székely Róbert a program működésével, elindításával kapcsolatos kérdéseinkre.

Minden nyomot hagy

Kőröspatakon van egy rész, ahol magyar cigányok, katolikusok, a falu többi részétől elkülönülve élnek nagyon rossz körülmények között – kezdte mesélni Kálnoky Anna, amikor telefonon megkerestük, majd elmondta: „Azért neveznek engem a program anyukájának, mert az ötlet tőlem származott, engem győzött meg Barla Zsuzsa és a máltai cigánypasztorációért felelős nagykövet. Tíz éve éltem a faluban, de addig nem ismertem őket. Amikor Barla Zsuzsával és a nagykövettel felmentünk hozzájuk, nagyon sok ügyes, erőteljes, mezítlábas gyerek volt ott. Megdöbbentő körülmények között éltek, csodálom, hogy kibírják egyáltalán és egészségesek. A látogatás után beszélgettünk, azt gondoltam, hogy nagyon tehetséges gyerekek, gyerekkorom óta foglalkozok lovakkal, s mivel nálam volt már lovaglás évek óta, gondoltam, felmérem őket. Féltem az egésztől, a végén mégis elvállaltam, hogy felmérem a gyerekeket, mennyire alkalmasak lovas tornára. Első alkalommal 140 gyerekből 12-őt tudtunk kiválasztani, ennyire volt lehetőség, utána lett lehetőség 24-re, így indult a program.”

Kálnoky Anna nap mint nap foglalkozik a gyerekekkel, s a kezdeti félelmek után vallja: „A lényeg, hogy foglalkozzunk velük. A program megnőtt öt év alatt. Öt év alatt elértük, hogy van román bajnokunk. Három gyerek lett román bajnok, díjugratásban is szép eredményeket érünk el velük. A lovastornás csapat egy sikertörténet, erősíti az önbecsülésüket, jó, hogy közülük is lehet pozitív példakép, hogy egymás számára azok lesznek. (…) Nálunk nincs verseny, versengés, hisz minden gyerek tehetséges, a program csak megerősítés abban, hogy ügyesek. Igyekszünk kihasználni a gyerekkort mint a nevelés lehetőségét, mert így felnőttként is sikeresebbek lehetnek. A program felöleli az egész cigány közösséget, és magyar gyerekek is járnak ide, hogy együtt is tudjanak lenni.

Engem személyesen sok mindenre rávezetett ez a munka – mondja Kálnoky Anna. Majd folytatja: előítéletekből van bőven, de nagyon sokan másképp látják a dolgokat, főleg a fiatalabbak. Nem kell elvárni sok mindent, egyszerűen tenni kell apró dolgokat. Nekem nagyon nagy öröm ezt csinálni. Szeretek velük együtt lenni. Minden nyomot fog hagyni a gyerekekben, olyan tevékenység kell, amit szeretnek és amiért szeretnek odajönni. Ha nincsen bizalom, nem lehet semmire rávenni őket. A legnagyobb kihívás, hogy úgy tudjuk csinálni a dolgokat, hogy jó legyen a gyerekeknek és szeressék. Bár nem könnyű az egyes tevékenységek lebonyolítása, de nagyon eredményes.