A feleségemmel, Gabicával nagyjából egyszerre érett meg bennünk a gondolat 2018-ban, hogy nem ülhetünk tétlen. Azelőtt is odafigyeltünk a környezetünkre, de akkor megdöbbentünk, mennyi szemét, kiváltképpen műanyag hagyja el a háztartásunkat. Pár napig gondolkodtunk, hogy mi legyen a teendő, hiszen csak csepp a tengerben, amit tehetünk. Ekkor láttam egy képet az interneten, amin azt írta: „Nem néhány emberre van szükség, aki teljesen hulladékmentesen él, hanem milliókra, akik megpróbálják.” Ez a gondolat egyszerre volt inspiráló és megnyugtató is. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ez az életmódváltás, hiszen rengeteg szokásunk volt már kialakulva a műanyag köré, viszont azt is tudtam, hogy hibázhatunk is.
Elkezdtük ezt a kalandot, és nem bántuk meg. Sokszor ki kellett törnünk a komfortzónánkból. Az első lépés a tudatosítás volt, hogy szükséges a változtatás. A második lépés a leltározás: felmérni a szokásainkat, a szemetesünket és a tartalékainkat. A feleségem a kis lépések módszerében hisz, én talán szerettem volna nagy és látványos változásokat egyszerre. Neki lett igaza. Amint ez a tudatosítás megtörtént, az első lépések között elkezdtük szelektíven gyűjteni a hulladékot. A lebomló hulladékot a komposztba, a papírt a fásládába, és a műanyagot külön egy tárolóba. Lényegesen kevesebb lett a szemetesünk tartalma. Ekkor újabb felismerés jött: a műanyaggal valamit kezdeni kell, legjobb lenne még azelőtt, mielőtt bekerül a házba. Ez már keményebb dió: csökkenteni a műanyag mennyiségét a háztartásunkban.
Elkezdtünk alternatívákat keresni, hiszen nem mi találtuk ki a hulladékmentességet, vannak, akik bőven előttünk járnak. Amit a leghamarabb sikerült szinte teljesen száműznünk, az a műanyag szatyor, legyen az egyszer használatos vagy sem. Ebből volt a legtöbb, hiszen mindent ebbe csomagoltak a boltban, a zöldségesnél vagy a piacon. A stratégiánk: egyszerűen nemet mondani. A banán héja a csomagolása, nincs szükség még egy plusz csomagolóanyagra. Ezzel egy időben elkezdtünk kosarakat, függönyből és más újrahasznosított anyagokból készült szatyrokat használni.
Apró lépésekben haladva a fürdőszobánkat és a konyhánkat is hulladékcsökkentésre rendeztük be. Folyékony szappan, sampon, tusfürdő helyett szilárd szappanokat használunk. Az életünk szinte bármely területére találtunk alternatívát. Többnyire külföldön. Ekkor jött az ötlet, mintegy sugallatra: indítsunk egy olyan vállalkozást, amellyel segíthetünk azoknak az úttörőknek, akik elindulnak a hulladékcsökkentés rögös, de annál kalandosabb útján. Megszületett a Nullka.com weboldal, ahonnan azóta is „zero waste” alternatívákat és tanácsokat kaphatnak azok, akik szeretnék kipróbálni ezt az életmódot, akiknek fontos a környezetük, és akik úgy gondolják, hogy ezt a Földet jobb állapotban kell örökségül hagynunk unokáinknak, mint ahogy mi kaptuk.
Azóta lassan három év telt el, és egy világjárványból is jutott bőven. Az utóbbi évben az elővigyázatosság nagyobb méreteket öltött, mint a környezettudatosság. Megszűntek a csomagolásmentes vásárlási lehetőségek, vagy legalábbis csökkentek, és megjelent ez a rengeteg egyszerhasználatos maszk. Nagyon fontos a védekezésben, de sajnos találkozunk vele úton útfélen, és sajnos szó szerint árokban, erdőn, mezőn, patakokban. Az egyszer használatos maszk lett 2020–2021 nylonzacskója.
Néha elbuktunk, és fokozatosan visszatértek régi szokásaink. Újra megtelt a szemetesünk. Ilyenkor sem estünk pánikba, újrakezdtük, és szerintem ez a fontos, az újrakezdés. Hiszem, hogy ezen megpróbáló időszak után jön az újrakezdés, és a hulladékmentes mozgalom sokkal nagyobb hatással fog tovább élni, és a Föld jobb, békésebb és tisztább hely lesz, mint azelőtt.
Elekes István
Megjelent a Vasárnap hetilap 2021/16-os számában a Fókusz rovat összeállítása részeként.
Az összeállítás további része itt olvasható:
