Föld napja: a régi tudás „újrahasznosítása”

0
198
A természet és az élőlények védelmére, gyökeres szemlélet- és életmódváltásra kell nevelnünk az ifjúságot. Illusztráció: Pixabay

A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket – szól a hatodik cserkésztörvény. Ennek jegyében a cserkésztevékenységek gyakran zajlanak a szabadban (táborok, túrák stb.), fontos szerepet játszik az állatok és növények ismerete, a segítőkészség törvényével összekapcsolva pedig a szemétgyűjtési akciók szervezése is.

Sajnos azonban amíg száz évvel ezelőtt elégséges volt a természet szeretetét, az élőlények kímélését törvényként megfogalmazni, addig manapság a természet és az élőlények védelmére, gyökeres szemlélet- és életmódváltásra kell nevelnünk az ifjúságot. Falun felnőve és felnőttként ismét rátekintve a paraszti életformára úgy látom, hogy a természethez való viszonyban ezt kell mintául kínálnunk a felnövekvő generációknak. Természetesen nem megkövesedett, ezeréves struktúrákat, hanem ma is alkalmazható, rugalmas modelleket kell áthagyományozni.

Szülőfalumban még a szüleim generációja is visszaváltható üveggel ment vásárolni gyermekkorában, a legtöbb család magának termelte meg a szükséges tej- és hústermékeket, zöldségeket, ma meg már erőfeszítés nekik a szemét szétválogatása is, hiszen belesodródtak abba, amit a jóléti társadalom nyújtani tudott. A település határa tele van az erdő alá borított szeméttel, a szupermarketekben való vásárlás elsöpri a helyben termelt árut. Persze, megengedjük magunknak. Kényelmes. Praktikus. De ha az egyszerű utat választjuk, a felnövekvő generációban sem alakul ki a hulladéktudatosság. Igaz, hogy az nem egy kényelmes dolog: szinte elviselhetetlen a lelkiismeret-furdalás, ha az ember belegondol, hogy a vásárlásához kapcsolódó csomagolóanyag és szállítás mennyire terheli a környezetet.

A helyes döntések viszont, még ha macerásak is, kellemes érzést tudnak okozni. És ki ne szeretné hasznosnak érezni magát? Talán ekként lehetne eladni a fiataloknak a helyes hulladékgazdálkodást, termékválasztást stb. Ha ezeken a területeken tudatosak lesznek, a nagy döntések terén is lehet változás, hiszen ők a jövő törvényhozói. Én például rendkívül jól érzem magam, hogy olyan kenyeret eszem, amelynek a búzáját a szüleim termelték, én magam is dolgoztam a betakarításán, és édesanyámmal sütjük. Minimális üzemanyag használódik közben, csomagolóanyag nem is keletkezik: a lisztet a dédmamám által szőtt zsákban tároljuk. A tej- és hústermékeknek, sok zöldségnek is megvan a hasonló története. A természet is ad sok mindent, amibe energiát sem kell tenni: gyógynövényeket, gombákat, gyümölcsöket. Boldog vagyok, hogy ezeknek a gyűjtéséről, elkészítéséről, hatásáról tudást szereztem, és közben a természetben jól érezhetem magam. Előszeretettel használom a régi farmernadrágomból varrt bevásárlószatyrot, a kibontott kötött pulóverből horgolt szőnyeget.

Ha az egyre divatosabb zero waste (szó szerint „nulla hulladék”, hulladékmentes életmód) és recycling (újrahasznosítás) kultúra találkozik a természettel kapcsolatos hagyományos paraszti tudással, a fiataloknak is tudhatunk vonzó mintákat adni a környezettudatos életmódra. Cserkészvezetőként, pedagógusként, szülőként, felelős felnőttként is ez a feladatunk, sürgető kötelességünk.

Köllő Zsófia

Megjelent a Vasárnap hetilap 2021/16-os számában a Fókusz rovat összeállítása részeként.

Az összeállítás további része itt olvasható: