Ha a böjt szavunkat szeretnénk pár szóban megfogalmazni, úgy, hogy mindenki számára érthető legyen, talán a céltudatos eltökéltség, elhatározott törekvés lenne a legalkalmasabb definíció. Ez által kikerülhetővé válik a hagyományos „nem eszünk húst” megfogalmazás. Annál is fontosabb ennek megértése, mivel a böjt nemcsak bizonyos ételektől való tartózkodást jelent, hanem törekvést egy jobb én, egy céltudatosabb ember megvalósítása felé.
A böjt lényege az, amit már Joel próféta is megfogalmazott: „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” (Jo 2,13a). Nyilván nem véletlen, hogy a nagyböjt kezdetén – mint egy felhívás az egyház részéről – ez a szentírási rész hangzik el a szentmisében. Az, aki jártas az Ószövetség nyelvezetében és az emberről alkotott elképzeléseiben, ismeri, hogy a szív nem az érzelmek központja, hanem az értelmi belátás, döntések meghozatalának helyszíne. Így a böjt nem egy érzelmi cselekedet, nem hagyomány, hanem egy eltökéltség egy cél felé. A cél pedig húsvét, a feltámadás! A feltámadás egy új embert is jelent. Tehát érdemes elgondolkodni, hogy mi az, amiről le tudunk mondani, legyen szó gondolatról, időtöltésről, cselekedetekről, „bűnös élvezetről”. Biztosra vehető, hogy egy dohányzó ember számára sokkal nagyobb kihívást jelent lemondani a dohányzásról, mint az, hogy egy ideig nem eszik húst.
A böjt tehát nem más, mint megtérés önmagunkhoz és Istenhez. Ez nem egy öncélú cselekedet, nem egy diéta, hanem egy olyan aktus, amely közelebb hozza az embert belső lényegéhez. A böjt nem másoknak való megfelelést, hanem saját magunk jobbá tételét jelenti. Nem hiába figyelmeztet Jézus az evangéliumban: „Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz” (Mt 6,16–18).
Ennek két fontos lépése van: a döntéshozatal, valamint az abban való kitartás. Így a böjt legfontosabb hozadéka, hogy az akaratot erősíti. Az akarat edzésével pedig az ember tökéletesebbé válik. Talán a nagyböjt igazi lényege is ebben érhető tetten, próbára tenni az akaratomat. Megpróbálni azt, hogyan tudom saját magamat kordában tartani, hogyan lehetek önmagam jobb változata. Nem véletlen, hogy az egyház azok számára, akik nem tudnak böjtöt tartani, azt ajánlja, hogy többletimádsággal vagy jócselekedetekkel váltsák ki a böjtöt, amely által jobb emberé válhatnak. Egyre magasabbra és fölfele jutni a céltudatosság felé, mint ahogy Nüsszai Szent Gergely is fogalmaz: „Aki valahonnan elindult és fölfelé tart, soha meg nem áll, és a kezdet önmagában nem válik tökéletessé a nála nagyobb dolgoktól. A fölfelé menő vágya ugyanis soha nem áll meg azoknál, amiket már ismer.”
Réti Tamás
Az írás megjelent a Vasárnap 2021. február 14-ei számának Közelebb kerülni Istenhez és önmagunkhoz. Hogyan böjtölünk mi? című összeállításában.
