A Csíki győztesek daganatos betegeket támogató csoport egyéves évfordulóját ünnepelte február 4-én, a rákellenes világnapon. Ezen a napon több online rendezvény is zajlott. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház és a Csíki győztesek támogató csoport is programokat szervezett az érdeklődők számára.
Szeretnénk pozitív szemléletet vinni a köztudatba, hogy a rák ne legyen tabutéma, szeretnénk megszelídíteni és eloszlatni a félelmeket. A rákos megbetegedés nem a „véget jelenti”, hanem egy változást, átalakulást, szemléletváltást, és nagyobb tudatosságot adhat. Ennek tanúi lehettünk szervezett programunkon is, amelyen öt túlélő személy osztotta meg tapasztalatát. Tanúságtételüket hallgatva a lelkem ujjongott, hogy az Úr milyen nagy dolgokat cselekedett bennük. Igazi harcosok, akik operáción, kemoterápián, sugárkezelésen mentek keresztül. Felfedve és nem letagadva ezt a betegséget nagyobb szabadsággal és jobban tudnak élni az érintett személyek.
A tanúságtételeket szakemberek előadásai egészítették ki. A Csíki győztesek támogató csoport egyik meghívottja Homa Ildikó szociális testvér, pszichológus volt, aki Stresszeljünk másképp című előadásában arról beszélt, hogy a stressz csak akkor károsító hatású, ha azt is gondoljuk róla. Nem a stressz betegít meg minket, hanem az, hogy a stressztől stresszelünk. A stressz legjobb ellenszere a másokért való élet, mert a gondoskodó viselkedés olyan fiziológiás változásokhoz vezet, amelyek segítik a szervezet regenerálódását.
A rendezvény másik meghívottja Tasnádi Mária pszichológus, pszichoterapeuta, az Alternatíva Egyesület a Leukémiás Betegekért Alapítvány létrehozója. Egyensúlykeresés című előadásában a diagnózissal való szembesülés fázisairól, a megbetegedés traumatikus hatásairól és a megküzdési módokról beszélt. A megküzdés egyik fontos módja az istenkapcsolat és az élet átértékelése.
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2021/02/daganatos-betegek-Small.jpg)
Két túlélő, Hildebrand Erzsébet és Dósa Mária megosztották, hogy az isteni gondviselés hogyan vezette őket, Orbán Ibolya pedig naplójából olvasott fel részleteket. Személyes élményeik, tapasztalataik bátorítottak és tanítottak minket. A közel kétórás rendezvény nagyon bensőséges és gazdagító volt. Megajándékozva éreztem magam, és mindenki hálatelt szívvel zárta az estét.
A támogató csoport nagy előnye, hogy a betegséggel küzdők nincsenek egyedül és társakra találva a kereszthordozás is könnyebb. Ahogyan a szakirodalom is leírja, valamint Tasnádi Mária előadásában is hallhattuk, a rákos túlélőknek saját nyelvezetük van, hiszen mindannyian ismerik azt, amiről beszélnek, és jobban megértik egymást.
A találkozó egy kis farsangi hangulatú énekkel zárult, Karádi Katalin Soha se mondd, hogy vége című énekét dúdolta mindenki búcsúzásképpen. Élet és erő van a csoportunkban, és nem a szenvedésé az utolsó szó, hanem az Úré és az örömé. Győztes harcosok mindannyian!
Nagy-György E. Zelma sss