Imatúra a Pogány-havasokban

1
920

Nagy ajándék számomra, hogy van néhány fiatal kis falunkban, Imecsfalván. Kevesen vagyunk, de hihetetlenül nagy ajándék ezekkel a fiatalokkal együtt lenni. Minden alkalmat kihasználok annak érdekében, hogy együtt legyünk, együtt legyek velük − írja Hajlák Attila István plébános. A legutóbbi ilyen együtt töltött alkalom egy imatúra volt a Pogány- és Szép-havasokban, melynek élményeit Hajlák Attila plébános, Kondráth Erika tanárnő, valamint néhány résztvevő fiatal osztja meg az olvasókkal.

Rengeteget tanulok a fiataloktól és jó érzés, amikor nemcsak a szórakozásban, nemcsak a jó hangulatú játékokban, hanem az imádságban is együtt tudunk lenni. A tavaly farsangi kabarét tanultunk, hetente próbáljuk széppé tenni a mindennapokat.


Pogány-havasok, Szép-havasok… imatúra, közös együttlét, nagy hó… Nagyon vonzónak hangzott számomra és ezért bíztattuk fel Kondráth Erika tanárnővel a fiatalokat, hogy csapjunk bele egy igazi szép túrába. Imatúrára indultunk, ami nagy kihívás volt számomra. Rádöbbentem, hogy a koronavírus betegség után mennyire legyengült a szervezetem, de mindennek ellenére nem adtam fel, nem adtuk fel. Nagyon hideg volt, szél, de az együttlét, a közös beszélgetések, nevetések, egymásra figyelés széppé tették a napunkat. Valahogy ténylegesen ilyen az életünk. Egy imatúra, tele nehézségekkel, gondokkal, kihívásokkal. Tizenkét kilométert mentünk fél méteres hóban. Ha tudtam volna, hogy mire vállalkozunk, én lettem volna az első, aki visszalép. Nekilendültünk, és tényleg egy csodálatos napot töltöttünk és éltünk meg együtt, szeretetben és odaadásban. Ezt az imatúrát saját szándékaink mellett Imecsfalva minden lakójáért és családjáért ajánlottuk fel. A napunk csúcsélménye a szentmise volt a hegy tetején, a Szentlélek-kápolnában.

Más-más arcot fedezünk fel egymásban, egyre inkább megnyílik az én csodálatos világa. Még közelebb kerültek ezek a fiatalok a lelkemhez, és érzem, hogy az enyéim, felelős vagyok értük. Amikor hazaértünk Imecsfalvára, ilyen üzeneteket írtak:

Nekem nagyon jól telt! A táj nagyon szép volt és el is tudtunk szórakozni a többiekkel! Felejthetetlen élmény volt számomra! Köszönjük ezt a túrát Kondráth Erika tanárnéninek és Hajlák Attila István papbácsinak! (Heni)

Számomra a túra felejthetetlen élmény és kikapcsolodás volt. A táj egyszerűen csodálatos volt. (Imelda)

Nekem nagyon jól telt! Nagyon hangulatos volt és a táj nagyon tetszett. A kápolna is valami csodálatosan szép volt. Maradandó emlék marad, nagyon köszönjük ezt a csodálatos túrát! (Barbi)

A szombati imatúra felejthetetlen élmény volt számomra! Egy csodálatos terület, eszméletlen kilátás várt minket. Magas hegyek, havas fák, gyönyörű kápolna, friss levegő, kellemes társaság. Nagyon hálás vagyok, hogy ismertették ezt a festői tájat. (Szabolcs)

Hálás vagyok a jó Istennek, hogy plébánosként sajátjaimnak is érezhetem ezeket a fiatalokat. Mindent megteszünk azért, hogy együtt tudjunk haladni előre és együtt tudjuk széppé tenni a mindennapok imatúráját. Jó lenne, ha az egész életünk imatúra lehetne a mindennapok pogányhavasaiban. Köszönöm nektek, fiatalok!” (Hajlák Attila-István, imecsfalvi plébános)

Kondráth Erika, hitoktató így nyilatkozott: „A túrázás gyerekeknek felnőtteknek és fiatalnak egyaránt felejthetetlen élményt adhat. Lehet erdei túra, téli, nyári vagy akár egy merészebb hegyi túra. A szabad levegőn való sétálás az egyik legjobb tevékenység, amely segít lassítani és kiszakadni a mindennapok szürkeségéből. A túrázás növeli az önbizalmat, feltölt! Sokszor hallhatjuk, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Ez a túrázás során kimondottan igaz, hiszen általában ez nem egy verseny. Mégis, amikor az ember eléri a maga kitűzött célját, felér a hegy tetejére és körbenéz, megtapasztalja, milyen szép a kilátás, a szabadság érzés, tiszta levegő, rádöbben: Az élet szép!


Ezt az élményt máshol nem igazán lehet megtapasztalni. A szombati túránk során nem csak testi felszabadulást érezhettük, hanem lelkiekben is megható élményben volt részünk. A ,,Szép-havastetőn a Szentlélek-kápolnában a legszentebb áldozatban volt részünk − hála Attila papbácsinak. Megtapasztaltuk, hogy ott fenn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel. Megtettük e szép, ,,kemény” túrát és máris várjuk a legközelebbit!”

Ráduly Johanna is megosztotta élményeit: „A Pogány- és Szép-havasokban való túrázás számomra mindig felejthetetlen élmény marad. Az indulásnál mi, fiatalok megrettentünk, hogy mekkora fába is vágtunk a fejszénket, amikor megláttuk, hogy mekkora hó van.
Ahogy elindultunk egyre jobban éreztük magunkat és egyre jobban felszabadultunk. Az a látvány, amit a táj nyújtott soha nem fog eltűnni a szemeim elől. A magas, hófödte fák látványa és a fél méteres hóban való sétálás örök élmény marad. A túra során voltak nehézségek is, volt, amikor közülünk fel akarták adni, de ott voltunk egymásnak és biztattuk, támogattuk egymást. A túra során egy kicsi menedékházba húzódtunk meg „ebédelni”, ahol nagyon családias volt a hangulat. Ezután kiértünk a csúcsra, arra a helyre, ami a túra alatt végig a szemünk előtt volt és biztatott minket: ne adjuk fel.


A csúcson a kápolnába a mi szeretett papbácsink egy misét tartott, ami egy igazi élmény volt, hiszen olyan hideg volt, hogy még a víz is belefagyott a kehelybe. A lefele vezető út sem telt unalmasan, szánkó helyett a fenekünkön csúsztunk le, és boldogan vetettük bele magunkat a hóba, hogy hóangyalt tudjunk készíteni.
Nagyon hálás vagyok a papbácsinak és a tanárnőnek is, hogy ilyen felejthetetlen élménnyel ajándékoztak meg minket, és azért, hogy ez a megpróbáltatás még jobban összekovácsolta az imecsfalvi fiatalokat! Remélem, hogy még lesz alkalmunk ilyen túrán résztvenni!”

MEGOSZTÁS