EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres.”
De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. (Mk 1,29-39)
A nép gyógyulni akar, betegeit Jézus elé viszi, ki akarja használni az alkalmat, profitálni belőle, ami teljesen érthető: ki ne akarna meggyógyulni? S ki az, aki nem tesz meg mindent a gyógyulásáért? Csak az, aki már feladta…
Jézus azonban az evangélium hirdetését a gyógyítás elé teszi, „ezért jöttem” – jelenti ki. Azaz: benne ne a gyógyítót lássák elsősorban, hanem Isten Fiát, aki az üdvösséget hozta el. Nem csupán egy lehetőséget, hanem ő maga a lehetőség. S nem csupán erre az életre, hanem egy örökkévalóságra!
Sok mindennel el vagyunk mi is foglalva. Az evangélium hirdetése – ha kell, szavakkal is, de elsősorban az életünkkel! – elfoglaltságaink között milyen helyen áll?
Szőcs Csaba plébános, Szászfenes
