2021. január 9., szombat

0
678

EVANGÉLIUM

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.
Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
(Mk 6,45-52)

Azt hitték, kísértet. Sokszor mindent hiszünk inkább, bármit, a legnagyobb képtelenséget is, csak hogy ne jussunk el idáig: igen, ez Isten (műve) az életemben. A tanítványok is így vannak ezzel, de Ő szól hozzájuk és mindnyájunkhoz: Bátorság! Én vagyok, ne féljetek. S amikor tudjuk, hogy Ő az, már nem is félünk.
Felismerjük Őt ma is?

Szőcs Csaba plébános, Szászfenes

MEGOSZTÁS