Amikor az egyház családról beszél, akkor önmagáról szól

Az Amoris laetitia-családévről

0
685
A család a társadalom erőforrása. Fotó: Vatican News

A világiak családpasztorációba való bevonását sürgeti Vincenzo Paglia érsek, a II. János Pál Házasság- és Családtudományok Pápai Teológiai Intézetének nagykancellárja. A családi kötelékek ereje a társadalom szövetét tartósabbá teszi, ezért ha a családról beszélünk, akkor az emberiség sorsát tartjuk a kezünkben – mondta a főpásztor.

Új lendületet kell adni a családpasztorációnak; újra föl kell fedezni a családot mint a társadalom erőforrását, és el kell gondolkodni a gyermekvállalás problémáin. Vincenzo Paglia érsek többek között ezeket a kérdéseket nevezte meg elsődlegesen az Amoris laetitia család éve kapcsán, amelyet december utolsó vasárnapján, az Úrangyala elimádkozásakor hirdetett meg a pápa.

A szentév, amelyet Ferenc pápa apostoli buzdítása és a Szent Család által megtestesített szeretet ihletett, március 19-én, 5 évvel a szinódus utáni dokumentum közzététele után kezdődik. Valójában több mint egy évig tart, hiszen 2022. június 26-án zárul majd, a Családok X. Világtalálkozóján. Világszerte számos lelkipásztori kezdeményezés várható ebben a 15 hónapban. A Világiak, Élet és Család Dikasztérium képzési eszközöket biztosít az egyházmegyéknek, a plébániáknak, az egyetemeknek, az egyházi közösségeknek és a családszervezeteknek. Nemzetközi akadémiai szimpóziumokat szerveznek, és már működik a szentév többnyelvű internetes honlapja. A vatikáni dikasztérium tájékoztatófüzetet adott ki, amelyben számos célkitűzést fogalmaz meg: a családokat tegyük a családpasztoráció főszereplőivé, a fiatalokban tudatosítsuk, hogy fontos elsajátítani a szeretet és az önátadás igazságát.

A pandémia tanulsága

A világ minden katolikus közösségét bevonó megfontolások egy globális járvány végén érkeznek, amely a felszínre hozta a család intézményének pótolhatatlan szerepét, legyen az a befogadás, az ápolás vagy a vigasz nyújtása az embereknek. Vincenzo Paglia érsek ezzel kapcsolatban nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak. Mint mondta, a pápa által meghirdetett szentév egybeesik a reménnyel, hogy a vakcina megérkezésével véget ér a pandémia. A járvány idején ugyanis a család minden korlátja ellenére a legerősebb valóságnak bizonyult: képes volt ebben a drámai helyzetben vigaszt és támogatást nyújtani sokaknak. Ebben az értelemben meg kell tanulnunk a leckét: a pandémia megtanította nekünk, hogy egyedül senki nem menekülhet meg, szükségünk van egymásra, éppen a családtól kezdve. Ez a tapasztalat a maga drámai mivoltában nagy tanulság, ami segít, hogy jobban megértsük a család értékét az egyház és a társadalom számára egyaránt – fejtette ki a II. János Pál Házasság- és Családtudományok Pápai Teológiai Intézetének nagykancellárja.

Új lendületet kell adni a családpasztorációnak

A szentév Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításából indul ki. Melyek a gyümölcsei ennek a dokumentumnak? Paglia érsek elmondta: idén az a feladatunk, hogy elmélyítsük az apostoli buzdítás témáit. A II. János Pál-intézet felmérést akar készíteni arról, hogy az egyes helyi egyházak mit valósítottak meg a pápai dokumentumból kiindulva. Az eltelt öt évben számos kezdeményezést láttunk a világegyházban arra, hogy a család a keresztény élet helyeként új értelmet nyerjen. Nem elég azonban az eddig megtett dolgokkal foglalkozni. Elengedhetetlen új és jóval erősebb lendületet adni az egész családpasztorációnak, főszerepbe állítani a család intézményét. Amikor az egyház családról beszél, akkor önmagáról szól.

Ferenc pápa több ízben kiemelte a názáreti Szent Család evangéliumi példáját, ami a világ családjai számára követendő értéket képvisel. Isten Fiának is szüksége volt a család melegére, és ez a családmodell meghatározó a mai napig a keresztények számára. Az Amoris laetitia kezdetű dokumentumban a pápa aláhúzza, hogy milyen családeszményt akart Isten a teremtés kezdetén. A központi téma a férfi és a nő közötti szövetség. Férfi és nő együtt – a családban, a társadalomban és az egyházban – arra hivatott, hogy a teremtett világ őrzője legyen és felelősséget vállaljon a nemzedékekért. Ez a távlat mind teológiai, mind lelkipásztori szinten nagyobb elmélyítésre szorul, vagyis szükség van a „család teológiájára” – állapította meg Paglia érsek.

Családteológiára van szükség

A II. János Pál-intézet megnyitotta ezt a teológiai távlatot, amihez ki kell dolgozni az összetett családi kötelékek reflexióját: az apaság, az anyaság, a testvéri és szociális kapcsolatok, a kölcsönös felelősség kérdését. Olyan teológiai irány ez, amelyhez a humántudományokra és az erkölcstanra is szükség van. A család a nevelés elsődleges központja, a hit átadásának kiemelt helye; az együttélés, a találkozás és a pozitív ösztönzés iskolája. Minden társadalom motorja, amely a közjóra irányul. Az egyház a család elméleti és gyakorlati támogatásával rendkívül értékes szolgálatot tesz a társadalomnak is – folytatta Vincenzo Paglia érsek. A kortárs kultúra bizonytalan ebben a tekintetben. A család intézményének meggyengülése összefügg a társadalom gyengülésével. Egy családtalanított társadalom a „mi” fogalmának a felmorzsolódásához vezet, amely minden társadalom alapja. Nem véletlenül beszélünk ma a „mi összeomlásáról”, ami éppen a családban kezdődik, majd kiterjed a nemzetre és végül a nemzetek családjára. Ma az apák eltűnéséről hallunk, a kötelékek meglazulásáról, ami kapcsolódik a család mint kapcsolati struktúra kulturális lebomlásához. Ez a szentév tehát fontos ösztönző erő hívőknek és nem hívőknek arra, hogy újra felfedezzük a családot mint a társadalom egyedülálló és rendkívüli erőforrását.

Ferenc pápa gyakran felemeli szavát az ideológiai gyarmatosítás ellen, ami a családot sújtja. A márciusban kezdődő szentév segíthet megerősíteni kulturális szinten a család szerepét és jelentőségét. A II. János Pál Házasság- és Családtudományok Pápai Teológiai Intézetének nagykancellárja kifejtette: ezért húzta alá a kötelékek meggyengülését, ami a „mi” fogalmának meggyengüléséhez vezet. Nem véletlen, hogy a pápa az egyetemes kapcsolat megjelölésére a fratello, testvér szót használja, ami tipikusan a családi kötelékek része. A Fratelli tutti enciklikát nem érthetjük meg a család dimenziójának mélyreható áttekintése nélkül, amit a kifejezés magával hoz. Ebben az értelemben a családról gondolkozni azt jelenti, hogy magának az emberiségnek a sorsáról beszélünk. Világi nyelvezetben is a népek családjáról beszélünk.

Az Amoris laetitia-családév minden helyi egyházat bevon a kezdeményezésekbe, nemcsak a dokumentum egyes fejezeteinek kifejtésére szolgál, hanem az egész buzdítás anyagának elmélyítésére. Sajnos eddig a dokumentum nyolcadik fejezete kapott nagy figyelmet, ami az elváltak és újraházasodottak áldozására vonatkozik, de ez csak az egyik aspektusa a problémáknak. Most arról kell elgondolkodnunk, hogy miért alacsony a fiatalok házasodási kedve. Miért zárkóznak be önmagukba a családok? Miért tapasztalható terméketlenség, nemcsak a gyermeknemzésben, hanem a remény, a kultúra és a nagylelkűség teremtésében is? Aztán ott van a nemzedékek közötti párbeszéd nehézsége, az idősek témája. Mindezekre a kérdésekre választ kell adni a Világiak, Élet és Család Dikasztériumának útmutatása alapján, amit aztán minden helyi egyháznak ki kell dolgoznia a jóakaratú férfiak és nők együttműködésével – zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjúját Vincenzo Paglia érsek, a II. János Pál Házasság- és Családtudományok Pápai Teológiai Intézetének nagykancellárja.

Forrás: Gedő Ágnes/Marco Guerra/Vatican News