EVANGÉLIUM
A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik.
Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. (Lk 2,16-21)
Alvásunkból való ébredésünkre emlékeztet ez a ma reggeli állapot, amikor már éppen megébredtünk, de még mozdulni sem bírunk, amint Pál fogalmaz: Az egész teremtett világ sóvárogva vágyakozik és vajúdik a beteljesedésre… (Róm 8,19.23). Az óév bódulatának kötelékeit még magunkon hordozva, de már az újév valóságára ébredve mi is ezzel a sóvárgó várakozással tekintünk az újév elé. Talán a mi éltünkben nem támadnak betlehemi csillagok, melyek indulásra késztették a pásztorokat, de magunkévá tehetjük a pásztorok lelkes kíváncsiskodását, felszíthatjuk magunkban a nélkülöző ember szerény vágyakozásait – a kevés után, a nagyon kevés, de annál szükségesebb dolgok után. És talán ezzel az egyszerű, szerény lelkesedéssel végre valahára megtanulunk vágyakozni az igazán lényegesre.
Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója
