EVANGÉLIUM
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. (Jn 1,1-18)
Ma lassan kering az óra mutatója, mintha mázsás teher húzná le a földre. Csak biceg, mint egy hosszú utat megtett vándor úttalan utakon. Jó ma megpihenni templomok félhomályos csendjében, padra letenni az év folyamán összekuporgatott érték-élményeink erszényét. Megköszönjük az Úrnak, hogy néha jók lehettünk… A percek mint megannyi lehetőség-buborékok szállnak el mellettünk minden év folyamán, különösen az idén, amikor „annyi időnk” volt kényszer-zárkózottságainkban! Legyen ez a mai est a jelenben való elmélyedés – kiszabadulás a múlt hálóiból és visszatérés a jövő álmaiból. Legyen helye, sőt első helye, Istennek életünkben, hiszen vele, és csak vele vagyunk képesek terveinket megvalósítani.
Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója
