Új(évi) fogadalmak

0
516
Fotók: Pixabay

Gyerekkorom óta a szilveszter a kedvencem, hisz számomra a szilveszter (is) jelenti a búcsút, az újat, a lehetőséget az újrakezdésre és a régi-új álmok megvalósítására. Ez az a nap, mely számomra nem a lázas készülődésről és fergeteges, hajnalig tartó buliról szól, hanem az éjféli istentiszteletről (számvető-lezáró rituáléról), amelyet már gyermekként megtapasztaltam abban az erdélyi kis faluban, ahol felnőttem.

Év vége felé közeledve gyakran halljuk és mondjuk ki hangosan mi magunk is, hogy mit szeretnénk a jövőben (valamilyen szokással felhagyni, például a cigarettázással, valami új szokást bevezetni, valami élethelyzetet, kapcsolatot lezárni stb.), és egyre nagyobb teret foglalnak el ezek a vágyaink, álmaink a gondolkodásunkban és beszédünkben.
Ha az új(évi) fogadalmakra gondolok, mindig ennek az istentiszteletnek a forgatókönyve jut eszembe, amely mai fejjel számomra, pszichológusként leírja a sikeresen megvalósítható új(évi) fogadalmak útját. Megilletődve léptem be évről évre a templomba, és csendben hallgattam a harangszót, amely búcsúztatta az óévet. Majd ebben a csendben mindenki hálaadó és számvető imát mondott el magában, ezt követte egy rövid prédikáció, amelyet egy újabb, de rövidebb csend követett, ezután pedig újra megkondultak a harangok az új év köszöntésére. Ma is elvarázsol ezeknek az alkalmaknak az ünnepélyessége és ennek a rituálénak az összetettsége.

Az újévi fogadalmak erejében sokan hiszünk, hisz szükségünk van arra, hogy higgyük, a változás az életünkben hirtelen, mágikusan bekövetkezhet. Azonban számos személyes vallomás és évről évre megjelenő cikkek sorozata hívja fel a figyelmünket arra, hogy az újévi fogadalmak önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy maga a változás megtörténjen. A fogadalom erejébe vetett hit és befektetett energia viszont legalább akkora csalódást tud okozni, amekkora erejű volt ez a befektetés, és ez sokszor elbátortalaníthat a valóságos változás megteremtésétől.

Első lépésként találjuk és éljük meg a számvetés, leltár pillanatát. Hol tartok az életemben, az adott helyzetben, szokásban, és mit tesz az velem, bennem? Miért szeretném megváltoztatni? Miről mondok le ennek érdekében? Mit veszítek és mit nyerek?

Második lépésként éljem meg a búcsút, a veszteséget, hisz nemcsak az elvesztett személyek, de felhagyott szokások is jelenthetnek számunkra veszteséget, amelyeket el kell engedni, el kell tudni tőlük búcsúzni, el kell siratni, mondaná nagymamám, el kell gyászolni, mondja a pszichológus.

Harmadik lépésként, ott van a csend, a várakozás pillanata, amikor arra készülhetünk, hogy miként fogjuk megvalósítani a fogadalmat, mintha máris magunk előtt látnánk, ahogy a vágyunk, álmunk életre kell.

Aztán a harangszó, amely jelzi az új évet. …. Találjuk meg azt, ami jelzi, hogy elérkezett a cselekvés, a megvalósítás pillanata, az a pillanat, amely megnyitja az életünk új fejezetét.

Aztán elkezdődhet a megvalósítás. Ha belebukunk, akkor megvárjuk a következő szilvesztert, amikor újra azt kívánjuk, hogy bárcsak ez meg az életre kelne, bárcsak meg tudnék változni, bárcsak jönne valami jó az életembe.

Aztán elkezdődhet a megvalósítás. Bár sok ismeretlen helyzet jöhet velem szembe, de vannak olyanok, amelyekre már felkészültem, és tudom, hogyan kell kezelni őket. Lépésről lépésre közelebb kerülök a célom, fogadalmam megvalósításához. Jöhet a következő szilveszter, június 15. vagy december 2., és a következő fogadalmam, ígéretem. Hisz az új fogadalmak nem feltétlenül szilveszterhez kötöttek, de megvalósításukban több energiánk és kitartásunk lehet, ha kijelölünk egy dátumot, napot, amikortól a változás életbe lép.

Az új(évi) fogadalom rituálé, átmenet a régiből az újba, és mint rituálé, szüksége van keretre (mikor, hogyan), tartalomra (mi fog történni) és a célok ismeretére. Ha tisztában vagyok ezekkel, ha megjelenítem a lépéseket lelki szemeim előtt (nemcsak a pozitívakat, hanem esetleg a nehezebbeket is), ha nem maradok meg a jó lenne, ha szintjén, és ha áttérek a megvalósításra, akkor megtörténhet. Ne feledjük, hogy nem a világot, a környezetemet, a körülöttem lévő embereket kell/tudom/lehet megváltoztatni, hanem saját magamat. És akkor változik a világ, a környezetem és az emberek.

„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” (Mahatma Gandhi)

Kasza Izabella pszichológus

Ízelítő a Vasárnap 2021. január 3-ai számából.