Kölcsön vagy ajándék?

Évközi 33. vasárnap

1
375
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
(Mt 25,14-30)

A tálentumokról szóló példabeszéd könnyen félreérthető. Elsőként Marie Balmar figyelt fel a szövegben rejlő veszélyekre, illetve arra, hogy a téves értelmezés téves istenképhez vezet.

A félreértések forrása a példabeszéd egyik kijelentése, amely szerint amikor az Úr visszatér, számadást tart a három szolgával. A kifejezés, amely a görög szövegben a számadást jelentené, sehol sem jelenik meg máshol a Szentírásban – ezért könnyen megtörténhet, hogy a nehezen értelmezhető fordulatot számadásként értelmezték. Pedig csupán arról van szó, hogy az Úr magához hívja az intézőket, hogy azok elmesélhessék, mi történt velük távolléte alatt. Mint ahogy a szülők szokták megkérdezni a gyerekeiket, mi történt egész nap az iskolában – ebben nincs föltétlen számonkérés.

A pédabeszédet két módon olvashatjuk. Vagy úgy értjük, ahogy az első két szolga értette azt, vagy pedig úgy, ahogy a harmadik. Az első két szolga igen hamar rájött arra, hogy az öt, illetve két talentumot ajándékba kapta. A harmadik szolga azonban nem érti meg ura tettét: őt egy dolog hajtja, a félelem, a felelősség terhe, hogy nehogy elveszítse ura vagyonát.

Ajándékról van szó, ezért a szöveg nem igazán ad utasítást arról, miért egyenlőtlen arányban osztja el az úr a vagyonát. Egy megjegyzést mégis tesz: mindenkinek saját rátermettsége szerint. A harmadik szolga képtelen megbirkózni a tálentum által rárótt felelősség terhével. Elmegy és elássa. A korabeli szokásjog értelmében azt az értéket, amelyet valaki megőrzésre kapott, az élete árán is köteles volt védelmezni. De abban az esetben, ha elment, elásta az illető kincset, nem terhelte felelősség. Még akkor sem, ha valaki megtalálta azt. A harmadik szolga cselekedetét úgy érthetjük, hogy tette motivációja nem annyira a tálentum megőrzése, mintsem a felelősségtől való szabadulás vágya.

Az első két szolga tényleg ajándékként kezeli a nagy összeget. Egyetlen vágya, hogy megnövelje annak értékét, és amikor az Úr hazaérkezik, örömmel számolhatnak be arról, hogy a pénzváltóknak kiadott összeg kamatozott, sőt duplájára nőtt.

Miért mondhatjuk, hogy ajándékról van szó, és nem egy kölcsönbe adott összegről? Mert a példabeszéd sehol sem ejt egyetlen szót sem arról, hogy a három szolgának vissza kellene adni a tálentumot. Amikor a harmadik szolga a számadás alázatával áll ura elé, és a „te” talentumodról beszél (jelezve, hogy igazából sosem érezte a pénzt magáénak), az úr nem veszi vissza tőle a talentumot, hanem azt mondja: adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van.

Hogy mit akar a tálentumokról szóló példabeszéd mondani? A válasz az úr szavaiban van, amelyekkel az első két szolgát dicséri: Jól van, te derék és hű szolga, a kevésben hű voltál, sokat bízok rád. Menj be urad örömébe. Bemenni az úr örömébe azt jelenti: részesedni abban az örömben, amely az úr sajátja. Pontosabban az úr szándéka szerint azt akarta, hogy a három szolga intézőből úrrá legyen. Az első kettő megértette: a hatalmas összeg, amelynek birtokába került, lehetővé tette, hogy ő maga is úr legyen. A harmadik szolga azonban nem érett meg az úrrá levésre. Ő képtelen volt ajándékként kezelni azt, amit ajándékba kapott. Képtelen volt magáénak tekinteni az ajándékot. Ezért öröm, felszabadult könnyedség helyett csupán gond és görcs kísérte életét.

Úrrá lenni nem egyszerű. Jelzik a hamar pénzösszeghez jutott, mindenkit utánzó újgazdagok, jelzik a könnyedén polcra került hatalmaskodók. A példabeszéd az úrrá válás folyamatának evangéliumi útját mutatja be.

László István székelyszenttamási plébános

Megjelent a Vasárnap 2020/46. számában.