A holland kormány engedélyezte, hogy kiterjesszék az eutanáziát a végső stádiumban levő gyermekekre is 12 éves korig. Eijk bíboros: „Ne tegyék meg ezt az utolsó lépést. Erkölcsi kötelességünk, hogy palliatív gondozást biztosítsunk a gyermekeknek: orvosi, pszichológiai és lelkipásztori kezelés formájában”.
Nagy vita alakult ki Hollandiában, miután a kormány kiterjesztette az eutanázia büntethetetlen elvégzésének lehetőségét az 1−12 év közötti, végső stádiumban levő beteg gyermekekre. Hollandia volt az első ország a világon, amely legalizálta az eutanáziát. Ennek alkalmazása büntetőjogilag nem üldözendő a halálos betegségben szenvedő újszülöttek esetében, ha ezt édesapjuk és édesanyjuk kéri, valamint a 12 évesnél idősebb kiskorúak esetében, szüleik és saját maguk beleegyezésével, továbbá a 16−18 évesek számára szüleik beleegyezése nélkül is. A törvény azonban nem írt elő semmit az 1−12 év közötti gyermekekre, akik gyógyíthatatlan és fájdalmas betegségben szenvednek. Több gyermekorvos kérte, hogy adjanak világos választ erre a helyzetre.
Ha a palliatív kezelés nem elegendő, engedélyezett az eutanázia
A kérdésre két hete érkezett válasz, amikor Hugo de Jonge holland egészségügyi miniszter bejelentette a parlamentben, hogy a kormány jóváhagyta erre a korosztályra is az eutanázia büntethetetlen kiterjesztését. A miniszter pontosította, hogy az újabb rendelkezéseket nem szabályozza majd egy új törvény, hanem csak kiegészítő szabályok, amelyek a következő hónapokban lépnek életbe. A döntést azzal magyarázta, hogy a kormány megbízott egy szakértői csoportot azzal, hogy tanulmányozza az érintett kérdést. Ennek eredményeként a szakértők egy részről azt javasolják, hogy javítani kell a palliatív kezelést, valamint terjeszteni kell ennek lehetőségét és megismerését, amely rendelkezésre áll az 1−12 éves korosztály számára. Másrészt viszont megállapították, hogy abban a néhány esetben – évente 5−10 gyermeknél –, akiknél nem elegendő a palliatív kezelés szenvedéseik enyhítésére, lehetővé kell tenni a gyermekorvosok számára, hogy büntetlenül alkalmazzák az eutanáziát ezeken a gyermekeken. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az az orvos, aki ilyen „vis maior” okból cselekszik, büntetőjogilag nem üldözhető.
Itt jegyezzük meg: a palliatív gondozás célja, hogy a beteg és a vele kapcsolatban álló személyek speciális igényeinek kielégítése révén − a fizikai, lelki, szociális, kulturális és spirituális szükségletekre egyaránt odafigyelve − javítsa az életminőséget, függetlenül a beteg életkorától, a betegség stádiumától vagy a kezelési tervtől.
Az egyház reakciója: bezárult a kör
A rendelet ellen számos keresztény ihletésű politikai erő harcba szállt. Erős hangon felszólalt a katolikus egyház, amelynek álláspontját Willem Eijk bíboros, Utrecht érseke fogalmazta meg levelében, felhívással fordulva a kormányhoz. „Ha ez a rendelet valósággá válik, akkor az orvosok megszakíthatják az emberek életét a fogantatásuktól kezdve bármely életszakaszukban meghatározott körülmények esetén anélkül, hogy ezért büntethetők lennének. Tehát a kör bezárult” – fogalmazott Eijk bíboros. Rámutatott, hogy Hollandiában az eutanáziáról folytatott vitában a kritériumokat egyre inkább kibővítették: „A 80-as évek elején elfogadottnak tekintették, hogy egy fizikai betegség végső fázisában alkalmazzák. Később ez a végső fázis előtt is engedélyezetté vált. A 90-es években a pszichiátriai zavarok és a demencia esetében is alkalmazták. Az új évezredben a fogyatékkal született kisbabákra is kiterjesztették és hamarosan az 1−12 év közötti gyermekekre is lehetővé teszik az eutanázia gyakorlatát”.
Az emberi élet alapvető értéke
„Mindenesetre az emberi élet alapvető érték fogantatásától kezdve. Értékét nem ellensúlyozhatják más megfontolások, mint például a betegségből vagy a fogyatékosságból származó szenvedés, még a gyermekek esetében sem” – nyomatékosította Eijk bíboros. Ebből fakad az, hogy „az élet végső szakasza nem egy erkölcsileg megengedett eszköz ahhoz, hogy véget vessünk a szenvedésnek”. „Ugyanakkor erkölcsi kötelesség marad az, hogy palliatív kezelést biztosítsunk a gyermek személyének orvosi, pszichológiai és lelkipásztori szempontból” – hangsúlyozta az utrechti bíboros érsek idézve a Hittani Kongregáció Samaritanus bonus kezdetű közelmúltbeli dokumentumát. Ebben a vatikáni hivatal megerősíti, hogy „az eutanázia önmagából fakadóan egy gonosz cselekedet, minden helyzetben vagy körülmény között”. Egyben a dokumentum iránymutatásokat ad papoknak, hogy miként kínáljanak lelkipásztori ellátást azoknak, akik úgy döntenek, hogy eutanáziával vagy segítséggel végrehajtott öngyilkossággal vetnek véget életüknek.
Több kutatást a palliatív kezelés javításához
Eijk bíboros szerint a törvénytervezet felveti a következő kérdést: „A gyermekek életének megszakítási lehetősége talán nem csökkenti-e a jobb palliatív kezelésre irányuló kutatást, mert az eutanázia hatékonyabb megoldásnak tűnik?”. Ebből kiindulva a holland bíboros sürgető felhívással fordult a kormányhoz a kör bezárulása ellen: „Ne tegyék meg ezt az utolsó lépést, amely az eutanáziát minden korú emberre alkalmazhatóvá teszi!”.
Megduplázódhat az eutanázia aránya
Eijk bíboros a CNA hírügynökségnek adott közelmúltbeli interjújában idézte egy holland eutanázia szakértő előrejelzéseit, aki szerint az eutanázia esetei a következő nyolc évben megduplázódnak. „Amennyiben ez beigazolódik, az eutanázia eseteinek éves aránya 12.500 fölé emelkedik, ami az éves elhalálozási adatok 8%-át jelenti majd 2028-ban” – mondta Utrecht bíboros érseke.
Forrás: Vatican News
