Kimenteni az embert a lelki sötétségből és elvezetni a fény szabadságára

Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe a szociális testvéreknél

0
727

Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepét kevesen ismerik Erdélyben, a szociális testvérek életében viszont ez az ünnep központi jelentőségű, lelkiségi és történeti szálak fűzik hozzá a közösséget. A Boldogságos Szűz Mária mint fogolykiváltó ünneplése 1218 augusztusában kezdődött, amikor Nolascói Szent Péternek megjelent a Szent Szűz és a mercedáriusok rendjének megalapítására ösztönözte, amelyet később Pennaforti Szent Rajmunddal meg is alapított. Fogolykiváltó Boldogasszony (Beata Maria Virgo de Mercede) ünnepe az egész egyházban 1696-ban vált kötelezővé, de 1969-tól az ünnep szeptember 24-én már nem szerepel a liturgikus naptárban.

A mercedáriusok rendjének tagjai nemcsak imádkoztak a Fogolykiváltó Boldogasszony segítségét kérve a muzulmán fogságba esett rabokért, hanem cserébe is adták magukat értük. A fogolykiváltás jelentése a középkori veszély megszűnésével kitágult, így a figyelem a lelki rabságokból való szabadulásra összpontosul, és a hívek a különböző függőségekből és szenvedélybetegségekből való szabaduláshoz kérnek segítséget a Szent Szűztől.

1923-ban a Szociális Testvérek Társaságát Slachta Margit és társai a Mercédesz Szűzanya képe alatt alapították meg, de nemcsak ez a történeti kontextus határozza meg az ünnep jelentőségét közösségünk életében, hanem annak lelki üzenete. Mi, szociális testvérek, a lélekmentésben határozzuk meg küldetésünket és szolgálatunkat. „A lélekmentés sok szeretetet és áldozatot kíván. Talán az életet is kívánja” – írta Boldog Salkaházi Sára a naplójában. A sokféle lelki rabságban szenvedők felszabadítási munkájára hívjuk kültagjainkat is, akik általában ezen az ünnepnapon újítják meg ígéreteiket. Hagyományunk szerint pedig ezen az ünnepen kezdjük új munkaévünket: Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe a szociális testvérek Veni Sanctéja is egyben.

Fogadalmi imánkban azt a kegyelmet kérjük, „hogy építhessük az ő országát az egyesek lelkében és a társadalomban”. Alapítónk arra figyelmeztet, hogy „minden munkánk, minden erőfeszítésünk végeredményben azért van, hogy az emberek lelkében megvalósuljon Isten országa, vagyis odaköltözzék a mennyország”. A fogolykiváltás számunkra ezt jelenti: kimenteni az embert a lelki sötétségből, és elvezetni a fény szabadságára. Erre a lelkületre mindannyian elkötelezhetjük magunkat, hiszen magunkat is minden nap ki kell szabadítanunk az önzés fogságából, hogy másokért élhessünk, és elkísérhessük őket a szabadság útján. Éljen bennünk az a vágy, amely Slachta Margitban is égett: „A Megváltó jegyese, embertestvéreim megváltója akarok lenni. Mélyen legyen ez bennem, hogy amely pillanatban az életnek adott alkalma érinti ezt a húrt, azonnal megszólaljon, és a megváltottság hangjait énekelje bele az élet zűrzavarába. Az Úr Jézus fogva vitte a fogságot, meghalván legyőzte a halált… Megmutatta, hogyan lehet a halált legyőzve meghalni, rabságban a szabadságot megtartani.”

Ehhez kérjük a Boldogságos Szűzanya segítségét és oltalmát: Mercédesz Szűzanya, szabadulásunk áldott kútfője, szabadíts meg minket és általunk minél több felebarátunkat a testnek, a világnak és a gonosz léleknek kötelékeitől.

Homa Ildikó SSS