Meg kellene szülni a szabadságot

Egy színházi előadás az 1989-es fordulatról

0
222
Fotók: Bíró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház

Kolozsváron szeptember 21-én, a magyar dráma napján a stúdióteremben nézhette meg a közönség a Kolozsvári Állami Magyar Színház új előadását, Visky András Pornó – Feleségem története című dokumentumjátékát. Az előadás rendezője Árkosi Árpád, főszereplő Imre Éva, mellette Sinkó Ferenc több szerepben is megmutatkozik. Maga a szerző, Visky András is jelen van az előadásban: az ő hangján halljuk, ő olvassa fel száraz és tárgyilagos hangon, mint egy rádióhíradó bemondója, a megfigyelési dossziék egy-egy iratát.

Mielőtt a kegyes olvasó megbotránkozna, gyorsan elmondom: a Pornó ez esetben egy fedőnév, amelyet a megfigyelők adtak a megfigyelt személynek. Nem egy pikáns témájú darabot látunk, hanem egy politikai pornót, ahogyan szerzője nevezi darabját, egy történelmi krónikának is szánt  esettanulmányt. Olyat, amely egy letűntnek tűnő, de mindig újra feltámadó gondolkodásmódot is leleplez: azt, amely tárgynak, árunak tekinti, azzá teszi az embert. A diktatúra – vagy legyen bármi a neve – az a hatalom, amely az alattvalót a tulajdonának tekinti, és ellopja a szabadságával együtt az emberi létezés lehetőségét. Ez esetben egy megfogant élet elvetélése jelképezi a szabadság elvetélt lehetőségét. Ahogyan Visky András fogalmazott: „A darab az 1989-es forradalom metaforájává is vált számomra. Nagyon hiszek abban, hogy nagyon sok emberben, mint bennem is, fordulópontot jelentett ez az esemény, de mégsem hatotta át a teljes társadalmunkat, amely így egy halva született gyermekként jelenik meg előttem. Mindannyian terhesek vagyunk a forradalom gondolatával, eszményiségével, mint egy áldott állapotban levő anya, meg kellene tudjuk szülni a szabadságnak a gondolatát” – nyilatkozta a bemutató előtt Visky András a darabról.  Imre Éva az általa megformált szereplőről azt mondta el a sajtónak, egy olyan nőről van szó, aki elveszíti a gyermekét, elveszíti a férfit, gyermekének apját, mindent – mégis túlélő.

A Pornó – Feleségem története című előadás a mostani kolozsvári koncepció szerint kétszemélyes darab, bár Sinkó Ferenc több szerepet játszik el, maszkok és jelmezek segítségével alakul más és más személlyé, aki a főszereplő egyszemélyes drámájának az ellenpontokat  kínálja és a viszonyulási pontokat megteremti. Imre Éva pedig a névvel meg sem nevezett, a darab során felhangzó megfigyelési dossziékban csak fedőnevén emlegetett, érzéssel és együttérzéssel teli nő mindezzel a gazdag élettel a néző szeme láttára válik a belsejében halottat hordozó, maga körül a pusztulást átélő, a hatalom szemében csupán egy dosszié lapjain száradó tintánál is értéktelenebb lommá. Látjuk az arcán, a rezdülésein, ahogyan ez az átalakulás megtörténik. Ahogyan a darab díszlete két vasszekrény, amelyek ruhákat, jelmezeket rejtenek, úgy, ennyire csupasszá és kellékké silányul az ember a darab világában, a megfigyeltek és megfigyelők által benépesített világban, ahol igazi érzelmeket talán csak a fürdőszobában a csobogó víz leple alatt megélni mernek. Ettől lesz pornó, perverz az a diktatorikus közeg, amire emlékzeik, amit megelevenít a szerző darabja, s amit a konkréttól kissé elemelve mint bármikor újra lehetségest mutatja meg a rendező. Ugyanakkor az előadás végén ez a nő mégis, csakazértis, ha kicsit apokalipikus, nem az adott, sivár valóság földhöz ragadtságában is, de felülemelkedik a rákényszerített körülményeken és győztes, túlélő lesz.

A magyar dráma napján a stúdióteremben játszott előadás után a Színházfórum eseményeként László Noémi költő Visky Andrással és Árkosi Árpáddal beszélgetett a darabról és az előadásról, aki maradt és meghallgatta, sok árnyalattal gazdagodott a darab és az előadás születésének kulisszatitkaiba betekintve.

Az előadás a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója, Magyarországon augusztus 1-jén mutatták be a Gyulai Várszínház erdélyi hetének keretében. Az előadás a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválján két díjat kapott: a rendezésért Árkosi Árpád az Emberi Erőforrások Minisztériuma legjobb rendezésért járó díját, alakításáért Imre Éva Kisvárda város polgármesterének díját hozta haza. Díszlet- és jelmeztervező Bocskai Gyopár, zeneszerző Cári Tibor, színpadi mozgás: Sinkó Ferenc.