Egyszerű gesztusokkal életet menthetünk

0
1778
Egyházi rendezvényeken is szükséges a maszkot hordani. Kerekes László segédpüspök szentelése, Csíksomlyó, 2020. augusztus 29. • Fotó: Csúcs Mária

A koronavírus-járvány egyre többünket érint – barátainkat, családtagjainkat, egyházi elöljáróinkat is utolérte a betegség. Ilyen körülmények között fontos, hogy ne összeesküvés-elméleteknek adjunk hitelt, hanem az orvostudomány eredményeire támaszkodjunk.

A tudományos kutatás hihetetlen erőbevetéssel folyik világszerte, de oltás és hatékony kezelés hiányában nem tudunk teljes biztonsággal védekezni. Mégis néhány elemi szabály betartásával megvédhetjük magunkat és szeretteinket. Ezt hívő emberként lelkiismeretbeli kötelességünk megtenni, mert az élet védelmének parancsa kötelez. 
Az új koronavírus (SARS-CoV-2) elsősorban légúti megbetegedést okoz. A vírus olyan parányi kórokozó, amely csak más élőlények sejtjeibe behatolva képes fennmaradni: a gazdaszervezet hozzájárul szaporodásához, saját kárára. A legtöbb vírus csak elektronmikroszkóppal látható.

A képen a sejtekre juttatott vírusok látszanak, amelyek a csillókhoz tapadnak. A vírusok bejutnak a sejtbe, ott szaporodnak, majd az új vírusok elhagyják a sejteket. (A vírusok a felvételen mesterségesen pirosra vannak színezve.)

A koronavírus főként cseppfertőzéssel terjed: azokkal az apró, szabad szemmel legtöbbször nem látható, szétporlasztott nyálcseppecskékkel, amelyek beszéd, tüsszentés, köhögés vagy akár éneklés közben hagyják el a szájunkat, orrunkat és a légáramlattal terjednek. Ezek a cseppecskék hordozzák a víruspartikulákat. Ezek által jut be a vírus a másik személy szervezetébe az orr-, száj-, garatnyálkahártyáján vagy szemén keresztül. Más esetben a fertőzés közvetett: ezek a cseppecskék a fertőzött személy közelében levő felületekre vagy általa használt tárgyakra hullanak, vagy amikor az illető köhögéskor, tüsszentéskor a kezét a szájára teszi, orrát fújja, a kezére kerülő nyállal, orrváladékkal a megérintett tárgyakra átviszi a kórokozót. A fertőzés ilyenkor úgy következik be, hogy a másik személy ezeket a felületeket, tárgyakat megérinti vagy kezet fog, majd az orrához, szájához, szeméhez ér, és maga viszi be a kórokozót. (Arcunk érintése rendkívül gyakori, nem tudatos gesztus.) Azonfelül a nagyon-nagyon apró permetcseppek (aeroszolok) könnyedségüknél fogva néhány órát a levegőben is fennmaradhatnak vagy a tárgyakon megtelepednek, ahonnan újból a levegőbe kerülhetnek, és így belélegezhetők. Fontos tudatosítani, hogy a vírust azok is terjesztik, akiknek nincsenek tüneteik, így nem tudják magukról, hogy vírushordozók – akár tünetmentesek, akár még az inkubáció szakaszában vannak (a vírus kezdeti szaporodásának fázisában), és csak néhány nap múlva alakulnak ki náluk a tünetek.

Ballagás a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban a szabályok betartásával, maszkot hordva, távolságot tartva • Fotó: Bodó Márta

Bár a fertőzések jelentős része közepes vagy enyhe lefolyású, olyan, az emberre nézve új vírusról van szó, amellyel szemben nincs immunitásunk, ezért számos esetben komoly megbetegedést okoz és nem tudhatjuk, miként fog reagálni szervezetünk a fertőzésre. Legjellegzetesebb megnyilvánulása a tüdőgyulladás, amely (többnyire száraz) köhögéssel, lázzal, légszomjjal, mellkasi fájdalommal jár. A tüdőgyulladás jellegzetes képe a mellkasi röntgenfelvételen a tejüveghomály. Mivel a gyulladás a tüdő oxigéncsere-felületét érinti, jelentősen csökken a véroxigénszint; ez együtt jár a szervek gyenge oxigén-ellátásával. Jelentkezhetnek továbbá általános tünetek: izom- és ízületi fájdalom, súlyos fáradékonyság, levertség, étvágytalanság. Jellegzetes az íz- és szaglásérzés elvesztése. Előfordulhat még hasmenés, gyomorfájás, nagyon erős fejfájás. Emellett a vírus több más szervet, rendszert is megtámad, így például a véralvadási rendszert, a szívizmot, a központi idegrendszert. A súlyos esetek egyik megnyilvánulása a szervezet nagyon erőteljes gyulladásos válasza (az ún. „citokinvihar”), amely többszervi elégtelenséget és halált okozhat.

Mi következik ezekből a megelőzést tekintve?

1. Nagyon fontos a távolságtartás. Minél közelebb kerülünk egy fertőzött személyhez, annál inkább kitesszük magunkat azoknak az apró nyálcseppeknek vagy mikroszkopikus permetcseppeknek, amelyek száját beszéd, köhögés, tüsszentés, éneklés során elhagyják. (Templomi környezetben érdemes az éneklésre is gondolni.) Ha mi magunk vírushordozók vagyunk, másokat teszünk ki ennek. Tehát amikor csak lehet, legalább másfél, inkább két méter távolságra kell állnunk, ülnünk egymástól.

2. Mivel ezt nem tudjuk mindig betartani, nagyon fontos a maszk helyes viselése. A maszknak két szerepe van. a) Jelentősen csökkenti a cseppfertőzést. Ezzel főként a másik személyt védjük. Noha a vírus maga parányi, és méreténél fogva áthatolhatna az orvosi maszk résein is, a vírus nem magában szálldogál, hanem a már említett cseppecskék hordozzák. Amikor a fertőzött személy tüsszent, köhög, beszél vagy énekel, a cseppecskék fennakadnak a maszkszövet szálaiban, főként a háromrétegű, orvosi szájmaszk esetében (ezt viselik a sebészek is műtét közben). Ez a kis videó csak angolul érhető el, de fordítás nélkül is szemléletes. Az újra használható, szövetből készült maszk, főként a három rétegű pamutmaszk is hasznos lehet; mosással (60 fokon), vasalással fertőtleníthető. b) Vannak olyan maszkok is, amelyek az azt viselő egészséges személyt is védik. Ezek a légzésvédő félálarcok (N95 /FFP2). Ezeket gyógyszertárakban vagy barkácsboltokban lehet megvásárolni (korábban is használták munkavédelmi célból). De újabb kutatások szerint már az orvosi maszk is bizonyos védelmet nyújt egészséges viselőjének is.

A maszk világjárvány idején életeket menthet. Ehhez azonban helyesen kell viselni. A maszk nem állvédő, nem könyökvédő, nem autódísz. Nem a büntetéstől való félelemből viseljük, hanem azért, hogy megóvjuk embertársainkat és magunkat. Ez csak akkor működik, ha a maszk eltakarja szájunkat, orrunkat és állunkat, és az orrunkra formázzuk, hogy köhögéskor, tüsszentéskor ne szivárogjon. Ha folyamatosan igazítjuk, fel-le húzzuk, kezünkkel az orrunk, szájunk közelébe vihetjük a kórokozót. A használt maszkot a zsinórtól fogva kell eltávolítani. Felhelyezése előtt, illetve eltávolítása előtt és után mossunk kezet.

3. A kézmosás alapvető fontosságú. Mossunk alaposan kezet szappannal, lehetőleg meleg vízzel, valahányszor tömegközlekedéssel utazunk, másokkal érintkezünk, bevásárolunk, miután hazatérünk, illetve főzés vagy étkezés előtt. Ezzel elkerüljük a fertőzést azon tárgyak, felületek érintése esetén, amelyeken a vírus megtalálható. A kézmosás nemcsak a koronavírus-járvány miatt fontos; ezzel az egyszerű gesztussal számos más fertőzést is megelőzünk (pl. a hepatitisz [„sárgaság”] több formáját, az emésztőcsatorna fertőzéseit).

4. Kerüljük a tömeget. Igen, az ember társas lény. Szeretünk másokkal együtt lenni, ünnepelni, egyházi és kulturális rendezvényekre járni, szórakozni. De meg kell értenünk, hogy ez egy ideig tartó rendkívüli helyzet. Olyankor menjünk vásárolni, amikor kevesebben vannak; kerüljük a plázázást, a szórakozóhelyeket, menjünk inkább szabadtéri rendezvényekre, a születésnapot szűk családi körben tartsuk meg. De az egyházi rendezvények szervezése is nagy felelősséggel jár, különösen akkor, ha a közösség vezetője nem tartatja be a szabályokat. Jó lenne megfontolni, hogy ha olyan nagyszabású rendezvényt, mint az eucharisztikus kongresszus, el lehetett halasztani egy évvel, és ha számos teológiai konferenciát lemondtak világszerte, jobb lenne óvatosabbnak lenni a templomi rendezvények esetében is. Különben a közösség vezetője hordozza a felelősséget mások megbetegedése, esetleg halála miatt.

5. Ha légúti fertőzésre utaló tüneteink vannak, ha kapcsolatba kerültünk olyan személlyel, akiről kiderült, hogy fertőzött, ne menjünk közösségbe. Kérjük ki mielőbb a háziorvos véleményét telefonon. A fertőzéstől a tünetek jelentkezéséig eltelik néhány nap, de ezalatt másokat fertőzhetünk. Különösen az időseket, krónikus betegségben szenvedőket veszélyeztetjük. Ezért kövessük a hatóságok rendelkezéseit. Semmiképpen ne látogassunk másokat, ne menjünk rendezvényekre, szentmisére ilyenkor.

6. Ha a beteg nem szorul kórházi ápolásra, a családnak mindent meg kell tennie az otthoni elkülönítés érdekében. Fontos a maszk viselése a házban, a gyakori kézmosás, külön edények, evőeszközök, külön ágynemű használata, a közös helyiségek, tárgyak gyakori fertőtlenítése, a gyakori szellőztetés. A betegnek külön szobában kell tartózkodnia.

E néhány szabály betartásával a kockázatot csökkenthetjük, magunkat és szeretteinket, környezetünket megóvhatjuk. Ezek egy része világjárvány nélkül is elemi fontosságú.

Dr. Zamfir Korinna