Az irgalmasság logikája

Évközi 24. vasárnap

0
471
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben:
Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
(Mt 18,21-35)

Nagyon szeretek bevásárlóközpontokba járni. Mihelyt az ember belép a jól őrzött kapukon, átalakulnak körülötte a szabályok. Ott bent senki sem birtokol semmit, mégis minden mindenkinek a rendelkezésére áll. Vicces kedvében bárki tehet mások bevásárlókosarába is árut, sőt el is veheti onnan, legfennebb az illető bosszúsan visszamegy a polchoz, és ismét kiszolgálja magát a kívánt áruból. De nem fog lopás miatt panaszkodni. Ezt a terül-terülj asztalkám féle mesebeli világot a kasszák és biztonsági őrök változtatják vissza a mi unalmas valóságunkká.

Az egyik koreai író mesét is írt erről. Volt egyszer egy gazdag család Korea egyik gesztenyefákkal körülvett völgyében. Mindenük megvolt, éléskamráikat, pincéiket azonban sosem zárták be. A birtokon élő, szolgáló emberek mindig szabadon járhattak ki és be ezekbe a helyiségekbe, de lopás sosem fordult elő. Egyszer azonban az egyik fiatal lovász, amikor úgy sejtette, senki sincs otthon, beosont az éléskamrába, és egy zsák rizset próbált meg ellopni. Sietve vitte a szürkületben hátán a tele zsákot, de a birtok második kapujánál hirtelen földbe gyökerezett a lába a rémülettől: az úrnője állt előtte. Bocsáss meg, az égre kérlek, bocsáss meg! – rebegte rémülten. Az asszony hamar felismerte a helyzetet, és csupán ennyit mondott: Siess, nehogy a férjem meglásson! Szégyenkezve és zavartan osont tovább a lovász, de a következő kapunál a ház urával találta szemben magát. Ismét kérlelte az urat, hogy bocsásson meg neki. Ez mosolyogva csupán ennyit mondott: Siess gyorsan, különben a feleségem észrevesz. Erre a lovászfiú szégyenkezve megfordult, és visszavitte a zsák rizset az éléskamrába, ahonnét azelőtt ellopta.

Azt mondja a Talmud, amely leírja, hogy hogyan néz ki az Úr napirendje, hogy a nap első három órájában az Isten székében ül, és a törvényre tanítja az embereket. A következő három órában azonban átül bírói székébe, hogy ítélkezzen a világ fölött. De mihelyt észreveszi, hogy a világ megérdemli a pusztulást, elhagyja a bírói széket, és átül az irgalmasság székébe. Innen önti irgalmát, bocsánatát a világra, hogy az el ne pusztuljon.

Mi emberek az isteni irgalmat, megbocsátást, mely naponta árad ránk fentről lefordítjuk, és igazságosságot faragunk belőle. Az evangéliumban hallott példabeszéd nem az igazságosságról szól, hanem az irgalomról. A szolga, akinek tízezer talentumnyi tartozást engedett el ura, képtelen volt az irgalmassággal bánni. Nem jutott el lelke mélyéig a jóság, amit ura részéről tapasztalt, ezért kezdte nyomban fojtogatni saját adósát: adja meg a tartozását. A büntetés őt sújtotta: rosszul bánt az irgalommal, képtelen volt megérteni annak logikáját.

Azt mondta egyszer valaki, hogy fejünktől a szívünkig kb. harminc cm van, de sokszor egy élet sem elég, hogy megtegyük ezt a távolságot. Isten arra hív valamennyiünket az irgalom székéből, hogy állandóan lépjük át ezt a szakadékot. Aki megtapasztalta az emberi jóságot, aki irgalmat, megbocsátást élt át, annak meg kell tanulnia továbbengedni az irgalom folyását.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon mennyi időnek kellene eltelnie ahhoz, hogy az egész világ olyan legyen, mint a mai bevásárlóközpontok? Kerítések, őrök, birtoklás nélkül? A világunk, amelyre állandóan jön fentről Isten áldása, szerintem már olyan: minden rendelkezésünkre áll. De mi fizetőközpontokat állítunk fel mindenhová.

László István székelyszenttamási plébános

Megjelent a Vasárnap 2020/37. számában.