EVANGÉLIUM
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. (Lk 5,1-11)
A ma embere legtöbb esetben felületes. Felszínesek az emberi kapcsolatai. Felületesen végzi el a munkáját. Felületes a Istennel való kapcsolata. Éppen ezért bíztatja Jézus Pétert, hogy a mélyre evezzen. Milyen jól érzem magam egy őszinte baráti beszélgetés után. Megmutatom a másiknak, mi rejlik a szívem mélyén és ő is elmondja, amit gondol. Milyen boldog vagyok, ha becsületesen és lelkiismeretesen elvégezem a munkámat! Mennyi kegyelmet kapok, amikor időt szánok az imára a csendes, magányos templomban. Törekedjünk a mély kapcsolatra Istennel és az emberrel! Ne engedjem, hogy elsiklanak az események mellettem. Lehet, hogy ezeket keresztül akar nekem üzenni Isten. Lehet, hogy éppenséggel a lényegtelennek tűnő dolgokban mondja el Isten, hogy mi a szándéka velem.
Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója
