EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?”
Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! (Mt 20,1-16a)
Akik egy órát dolgoztak a gazda szőlőjében, ugyanannyit kaptak, mint akik 12 órán keresztül viselték a munka terhét. Első olvasásra igazat adunk az egész nap dolgozó munkásoknak. Micsoda igazságtalanság! Emberi logika szerint tényleg egy nagy igazságtalanság történt. Nem értékelték a reggel óta dolgozók erőfeszítéseit. Ha meghallgatjuk a gazda érvelését, akkor neki is igazat kell adnunk, hogy azt az egy dénárt kapták, amiben megegyeztek. Fordítsuk le a történetet a hívő ember életére! Isten nem mindenkinek az örök életet adja? A megtéréskor nem azt ígérte meg az elsőknek, mint az utolsóknak? Mit adhatna nekem többet az Isten, mint az örök életet? Nem fogom fel azt, hogy Isten ajándéka az, hogy én hamarabb megtehettem? Mit tettem én többet ennek érdekében, mint hogy elfogadtam Isten ajándékát?
Kocsik Zoltán , temesvári egyházmegye
