Jézus egy asszonytól tanul

0
622
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!”
Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
(Mt 15,21-28)

Amikor Columbus megérkezett az Új Világ partjaira, az őslakosok kíváncsian közeledtek a szokatlan csoporthoz. Nem volt kisebb a csodálkozás a vén Európából érkezett keresztények részéről sem. Kevés idő múlva föltették a kérdést, vajon az Új Világ lakóinak van-e lelke, meg lehet-e őket keresztelni, meg hogy egyáltalán ezek emberi lények-e. Nem tudták, hogyan is közeledjenek az őslakosokhoz. A visszajövő hajón már érkezett a levél is a Szentszékhez, amelyben felvilágosítást kértek az újonnan kialakult helyzetről. Amíg a tudósok a corpus iuris-t böngészték, meg egyéb tudományos könyveket forgattak, a természet megadta a választ. Az őslakók és az újonnan érkezettek közös leszármazottakat nemzettek. A teológiai válasz nem tehetett mást, mint tudomásul venni a tényeket: az őslakók emberek, tehát meg is lehet keresztelni őket.

A mai evangéliumban egy idegen asszony történetét halljuk. Márk pontosabban fogalmaz, szír-főníciainak nevezi, Máté evangéliumában csupán kánaáni asszonyról van szó. Annak ellenére, hogy idegenként közeledik Jézushoz, az asszony tiszteletteljesen Dávid fiának szólítja őt, és mélységes bizalommal kéri, gyógyítsa meg a lányát. Jézus válasza szokatlan, egyenesen sértő: ,,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Azaz: a gyógyító hatalmát nem pazarolja idegenekre, hanem csakis Izrael fiainak adja. Csak népének gyermekei részesülhetnek a jóból, amelyet mint Messiás Istentől hozott. Igaz, hogy Máté evangélista mentegetni próbálja a helyzetet: míg Márknál kutyáról van szó, itt kiskutya (kicsinyítő képzővel) szerepel. A mondat élét azonban Máté változata sem képes csorbítani: Jézus kutyának nevezi az asszonyt, olyan sértő szóval illeti, amiért a mai közélet beláthatatlan büntetéseket osztana ki. Az asszony viselkedése jóval szelídebb. Úgy néz ki, neki sokkal fontosabb, hogy elérje a célját, mintsem azon morfondírozzon, hogy megsértették-e vagy sem. Nem akar az áldozat szerepéből előnyőket kovácsolni. Viszont jelzi, hogy igenis megértette Jézus képi beszédét, sőt ő maga is tovább használja. De kibillenti a Jézus mondatában levő logikát, és a sértő képből kiindulva ráveszi Jézust, hogy segítsen: lehet, hogy kutya vagyok, sérthetsz bárhogyan. De ne feledd el, hogy a gyermekek ételéből a kutya is kap.

Csak elképzelni tudom a döbbenetet Jézus és az apostolok arcán. Az asszony válaszában tanítja a Mestert. És Jézus nem zárkózik el attól, hogy tanuljon egy olyantól, aki pogány, aki idegen, akit esetleg pár perccel azelőtt még kutyának nevezett.

Tanulni nem szégyen. És tanulni nem azt jelenti, hogy adatokat mentünk el az emlékezetünkben. A tanulás valahol ott kezdődik, amikor képesekké válunk másként, mélyebben látni és érteni a világot. Jézus az asszony válaszából értette meg, hogy küldetése nem Izrael fiaihoz szól csupán, hanem egyetemes: minden emberhez. A keresztény üzenet mindenkihez szól, a megváltás ereje minden népre kiterjed. Még azokra is, akikről első látásra úgy gondoljuk, nem érdemlik meg. Ahogy Columbus és társai álltak szembe az amerikai őslakókkal. A tisztítótűz épp ezt jelenti: a Mennyországban el kell viselnünk majd azokat is, akiket esetleg egy életen át kirekesztettünk, netán nem vettünk emberszámba.

László István székelyszenttamási plébános

Megjelent a Vasárnap 2020/33. számában.