EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?”
„Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét. (Mt 13,47-53)
Ki ne gondolkodott volna már el azon, hogy milyen is lehet a mennyek országa? Mi vár ránk, mi lesz velünk halálunk után? Egészen komoly és lelkünk mélyéig hatoló kérdés, viszont Jézus szavaiból megtudhatjuk, hogy egyszer mindannyian Isten országának angyali halászhálóiba kerülünk. Vajon, milyenné minősülünk akkor? Addigra tudunk-e olyan „hallá” válni, ami kiérdemli, hogy kimentsék az isteni lét örök mélységeire, vagy pedig érdemtelenül kidobnak? Késő lenne már akkor hitványságunk fölött siránkozni! Ezért jobb lenne mindezt, már itt megérteni!
Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános
