Nemcsak testem van, hanem test vagyok

A világ legnagyobb test teológiája konferenciáját tartották május 8. és 10. között, természetesen online, többnyire angol nyelven. A világ különböző pontjáról 68 000 embert tett kíváncsivá ez a most is forradalmi megközelítésnek számító teológia, amelyet II. János Pál pápa pápasága kezdetén 5 éven át tanított a szerdai audienciák keretében. A konferencia időzítése nem véletlen. Májusban ünnepeltük Szent II. János Pál pápa 100. születési évfordulóját.

Kolozsvári időszakomban már találkoztam ezzel a szemlélettel, többek között Anastasia Northrop munkássága révén. Már sok minden kavargott bennem, amikor hallottam a konferenciáról.

A bevezető előadásokat hallgatva (Bill Donaghy: Bevezető az emberi léthez I., II.) vágyként fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha mind magunkénak tudhatnánk ezt a szemléletet: rátekinteni a valóságunkra – eredetünkre, történetünkre, elhívásunkra, távlatainkra.

Mi táplálja bennem ezt a vágyat? Most konkrétan az, hogy a karantén vízválasztó lett egyik barátnőm életében, aki törött karral menekítette ki kislányát a házasságából. Másik barátnőmnek egy vezető azt mondta: „nem kellesz ide, menj el.”

Az erőszak bármely formája súlyos sebet ejt a kapcsolatainkon. Széles spektrumban rombolja a bizalmat. Ebben a sokkhatásban a következő mondattal találkozom: „a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a kihasználás, a tárgyiasítás”.

Tapasztalati rendszerünkben kismillió helyzet hat még: szavazataink, pénzünk megszerzésétől a munkahelyi, rokoni, szomszédi viszonyainkon át. Határok röpködtek a fejünk felett, karantén…  Hordozzuk azokat a tapasztalatokat, amelyekben kihasználva éreztük magunkat, egyszerűen tárgyként kezelve.

Egészséges, teljes életet élni akaró emberek menekülnek azokból a kapcsolatokból, rendszerekből, amelyekben azt tapasztalják, hogy tárgyként használják őket. Jelzésértékűek a fluktuációk. Egyet biztosan érzek ezekben a helyzetekben: „Ez így nem jó!” Kevesen járunk utána ennek a meggyőződésnek, hogy miért van ez bennünk. Hogyan, mitől lenne jó? Ha lehet azt mondani: jó lenne, ha rendeltetésszerűen élnénk emberségünket. (Ivan is haladt a favágással az orosz sztyeppén az új láncfűrésszel, viszont még jobban haladt, amikor megmutatták neki, hogy hogyan kell bekapcsolni.)

• 

II. János Pál pápa azzal kezdi pápaságát, hogy rehabilitálja az embert. Nemcsak testem van, hanem test vagyok – jelzi II. János Pál. Testemben érzem ezeknek a tapasztalatoknak a súlyát, fájdalmát. A testünk nemcsak a sebeket tudja kódolni, hanem azt is, hogy mire hivatott, mi a küldetése. Bele van kódolva, hogy mitől teljesedik be emberként. Az „élet kultúrájának” építése ott kezdődik, hogy világos: ki az ember és mire hivatott. Mindez a testünkbe van kódolva.

II. János Pál a test teológiájáról szóló tanításának egésze két lényeges kérdés köré épül: Mit jelent embernek lenni? (identitás kérdése); Hogyan éljem az életemet úgy, hogy az teljes legyen?  (hivatás kérdése). Ezek univerzális, minden embert foglalkoztató alapvető kérdések, ezeket járja körül.

Mit jelent embernek lenni? Mi határozza meg az identitásunkat? Eredetünk, történelmünk, sorsunk. Rávilágít az eredeti ember jellemvonásaira, a kezdetek valóságára a Mt 19,3-8 alapján és a Ter 1, illetve Ter 2 alapján. Vázolja azt a három alapvető tapasztalatot, amely jellemezte ezt az eredeti állapotot: az eredeti magányosság, az eredeti egység és az eredeti mezítelenség. Az önzetlenség, az önmaga ajándékozása, a szeret jellemzi ezt az alapélményt.

A ma valósága kapcsán kifejti, hogy négy területen érhető tetten az elszakítottság élménye az életünkben: önmagunktól (testünktől való) elidegenülésben, Istentől, a kapcsolatainkban, és a természettől való elidegenedésben.

Miben áll az ember hivatása? Minden ember alapvető hivatásának három pontját emelte ki Anastasia Northrop előadásában. 1) A szeretetre való elhívás. Ez a szeretet nem habos torta, távol áll a kellemestől. Művészet, ahogy Erich Fromm fogalmaz. Tevékeny, konkrét és szembesít, ha arra van szükség. 2) Az ajándékjelleg valósága. Ha ajándéknak tekintünk mindent, akkor ez megváltoztatja a viszonyulásunkat. Saját magunk értékelése alapvető. A hála növekedésével mi is teljesebben tudjuk élni az életünket. Ma, amikor pillanatok alatt tárgyiasítunk embereket, használjuk őket szeretet helyett, türelmetlenek vagyunk a tökéletlenség láttán, megsejtjük, hogy termékeny akkor tud lenni az életünk, ha befektetjük, valamire feltesszük. A teljes izoláció nem termékeny, lásd talentumok. A sáfárkodás befektetést jelent, amit el merünk ajándékozni, az lesz igazán az miénk. 3) Spirituális szülőség, anyaság – a gondoskodás, szeretet, amelyre vágyat érzünk, annak formát lehet találni. Ez az érettséggel függ össze. A búzaszemnek el kell halnia, hogy termést hozzon.

Az alapvető hivatásunkat élhetjük akkor is, ha nem élünk az egyház által elismert elköteleződési formákban. Ez az alapvető hivatásunkról szól, megelőzve minden speciális hivatást. Ma, amikor az egyedüllét számos formáját, aspektusát tapasztaljuk a korlátozásoknak köszönhetően, akkor érdemes gyakorlatba ültetni azokat az elhívásokat, amelyek emberségünkből fakadnak és egyetemesek.

Amit különösen szeretek ebben a tanításban, hogy egyetemes. Emberségünk közös alap, út egymáshoz és küldetésünk egyetemességét rejti. Azt a valóságot, amely mind a 7 milliárd ember sajátja. Emberségünkben férfiként és nőként vagyunk jelen, ez a különbözőség a kommunió záloga. Az eredeti magányosság, amelyet testünkben tapasztalunk, az elidegeníthetetlen szabadság arra, hogy ajándék legyünk. Minden életállapotban férfiként vagy nőként vagyunk jelen. Anyaságra vagy apaságra vagyunk hivatottak, konkrét formában vagy lelki szülőségre, mentorságra. Ha tisztában vagyunk az emberi méltósággal, akkor tudjuk, hogy mely határokat szabad és kell átlépni, és melyeket semmiképpen. 

Ezek fényében ma mi az, ami az életre visz? Egy szóban: emberléptékűség.

Azok az utak, folyamatok, amelyek a rehabilitálásban segítenek: megtalálni az egységet önmagunkkal, főként testünkkel, egymással, Istennel és a természettel; egyetemes hivatásunk kibontakozását, megvalósulását segítő folyamatok.

Gyakorlatban? Szent Ignác nyomán nézzünk rá a napunkra és vizsgáljuk meg, hogy hogy állunk ezeken a területeken. E kérdések mentén: Mit éltem át a mai nap? Mi érintett meg ebből? Hol lettem ajándék? Mikor ijedtem be és zárkóztam be? Hol mocorog bennem a hála? Hogyan szeretnék tovább menni?

Györgypál Enikő

Előfizetéssel továbbra is elérhetők az előadások a következő oldalon: https://www.tobvirtualconference.com/premium-pass