Időt szánni az emberre!

Közelebb hozni a teológiát

2
1222
András István

A séta András István számára a feltöltődés, a gondolkodás, a kapcsolattartás és az ima ideje. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karának filozófiai tárgyait oktató tanárának, a gyulafehérvári papnevelő intézet (nagyszeminárium) rektorának a posztmodern kor, napjaink filozófiája, a magyar kortárs filozófia képezik a kutatási területeit. A filozófiában és a gondolkodásban fontosnak tartja a rácsodálkozás képességét.

Milyen gondolatok, témák foglalkoztatják mostanában?

Minden. Amikor még római diák voltam, egy pap barátommal arról beszélgettünk, hogy ki mivel foglalkozik, melyik szakterületnek mi a témája, minek mi az értelme, esetleg haszna, és arra a konklúzióra jutottunk, hogy a filozófusnak a munkája a gondolkodás, sőt, elég csak az eszének a járatása. Tehát ha bármiről gondolkodik, már dolgozik, és gondolom, hogy ezt kiterjeszthetjük az ilyen magamfajta filozófiát kedvelő emberre is; ha rácsodálkozom valamire… így aztán minden.

Konkrétabban, ezekben az időkben az jár a fejemben, hogyan tovább, mire volt jó ez a vírus, mit változtatott meg az ember és a világ kapcsolatában. A viszonyt akarom megérteni, vagy legalább kutatni, kérdezni.

Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónapban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy erdélyi és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.

Mit tart a kortárs teológia legnagyobb kihívásának?

Érthetően és röviden fogalmazni. Rájönni arra, hogy a kisebbségek korában (vö. E. Salmann) a teológia is egy kisebbség, egy a sok közül, még akkor is, ha az Igazság birtokában van. Ha ezt sikerül megérteni, akkor a többi kisebbség számára is vonzóvá válhat. Ezt látom Ferenc pápa törekvéseiben is.

Ön szerint mi a pasztoráció legsürgetőbb feladata?

Megtanulni jól gazdálkodni az idővel. Emberi létünk nagy problémája az idő (egyelőre), minden összefügg az idővel, ezért meg kell tanulnunk jól bánni vele. Pontosabban: meg kell tanulnunk az embertestvéreinkre szánt idővel jól gazdálkodni (nem zsugoriskodni). Meg kell tanulnunk nem rohanni az egyik helyről a másikra (akár egyik szentmiséről a másikra), hanem megállni és beszélni, megállni és hallgatni, szóba állni az emberekkel. Időt szánni az emberre!

Milyen könyvet ajánlana elolvasásra? Miért?

A Szentírást! Meg lehet mosolyogni, hogy ilyen „lerágott csontot” ajánlok, de azt hiszem, sokszor abból adódnak nehézségeink, tévedéseink stb., hogy nem ismerjük az Isten által sugalmazott könyvet. (Sietek hozzátenni, hogy itt most nem a híres „sola scriptura” elvet vallom.) Ha ez megvan, jöhet más könyv, de a Szentírás állandóan nyitva kell maradjon. Külön könyvet nem ajánlok, de fontosnak tartom az itthoni szerzők, gondolkodók írásainak olvasását.

Hogyan szokott kikapcsolódni, feltöltődni?

Számomra nagyon fontos a fizikai mozgás. Nem vagyok egy atléta típus, de a mozgás az életem felüdítő része. Ha feszült vagyok, sétálok, ha stressz ér, sétálok, és ha feltöltődni akarok, akkor is sétálok. Ilyen szempontból is jó csapatra leltem Gyulafehérváron, hiszen a szeminárium elöljárói szinte minden nap közösen sétálunk. Természetesen séta közben beszélgetünk, tervezünk, vitázunk, ugratjuk egymást. Szóval még jól is telik. És ez most a karantén ideje alatt sem maradt el, sőt egybekapcsoltuk az imával. Ebben az időben az udvaron egymástól megfelelő távolságra sétálva mondtuk a rózsafüzért. Nagy örömömre más tanárok is csatlakoztak hozzánk, lassan egy kisebb „renddé” fejlődünk. A sétán kívül fontos kikapcsolódás a foci és a szaladás. De kikapcsolódás számomra az is, ha barátokkal, pap testvérekkel lehetek együtt.

Ki az ön számára Jézus?

Az Irgalmasság, aki által reményem lehet egy boldog örök életre.

2 HOZZÁSZÓLÁSOK