Az összetartozás ereje

0
521
Fotó: A szerző felvétele

Soha nem felejtem el a gyulafehérvári tanulmányaim alatti egyik kurzusunkat. Az óraadó tanár beszámolt az egyik csodálatos élményéről, arról, hogy együtt misézhetett II. János Pál pápával. Kispapként a világ egyik csodájának tekintettem ezt: együtt misézni, koncelebrálni a pápával. Alig telt el néhány év, és velem is megtörtént a csoda: a csíksomlyói Szűzanya lábánál együtt misézhettem Krisztus földi helytartójával, a szentatyával, az ő közvetlen közelében. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy a pápa jelenléte által megtapasztalhattuk Krisztus közelségét.

Különös kegyelemnek tartom azt is, hogy még mint püspöki titkár a szatmári egyházmegye részéről a kapcsolattartó és szervező tisztséget is betölthettem. Nagy öröm volt számomra, hogy részt vehettem ebben a munkában, mindenben, amit egyházmegyénk részéről meg kellett tennünk: a liturgián feladatot teljesítő személyek kiválasztása az egyházmegyéből, a papok koncelebrálásával kapcsolatos tennivalók, az egyházmegye történetének rövid megfogalmazása és még sorolhatnám.

A romániai pápalátogatás napjai alatt többször találkozhattam a szentatyával. Mivel akkor még püspöki titkár voltam, egyházmegyénk főpásztorát kellett kísérnem az egyes helyszínekre. Ebből adódóan több helyszínen is ott lehettem, ahol a szentatya látogatást tett. Csodálatos napok voltak számomra, a kegyelem napjai. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy azt akkor és úgy élhettem meg. Megéreztem akkor az összetartozás erejét és kegyelmét. Szent Pál apostol szavai jutnak eszembe: „A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel… Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12,12–13.27.)

Krisztus titokzatos teste vagyunk. Hála legyen a jó Istennek, hogy nagyon sokan ennek a testnek az egységéért fáradoznak és imádkoznak. Nagyon sajnálom, hogy sokan, akik magukat az egyház tagjának tartják, a látogatás ellen kampányoltak. Ez nagy fájdalom volt számomra. De fájdalmam örömre változott, mikor a szentatya közvetlen közelében megéreztem Krisztus közelségét és a jó Pásztor szeretetét.

Barta Barnabás mezőpetri plébános

(Megjelent a Vasárnap hetilap május 31-ei számának Fókusz c. rovatában.)