7+1 kérdés: Serbán Mária válaszol

0
530

Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Szerkesztőségünk számára a kapcsolattartás a munkát is jelentette és jelenti. Hogyan éltük meg a vesztegzár napjait magánemberként? Most arról vallunk…

1. Mi volt a kedvenc időtöltésed a karantén hetei alatt?

Most mondjam azt, hogy a 7+1 szerkesztése?! 🙂 (Munkában amúgy igen, nagyon élveztem, és köszönöm ezúton is mindenkinek, aki igent mondott a megkeresésünkre!) Néztem egy történelmi sorozatot, Magyarország története 46 részbe.  Nagyon szerettem, igaz, nem először volt nálam „műsoron”, s érdekes, valahogy úgy alakult, hogy június 4-ére esik a befejező rész…

2. Mibe kapaszkodtál (lelkileg) ebben az időszakban?

Ferenc pápa kitartó derűjébe (amit sok napon át láthattam, hallhattam, tapasztalhattam a  Szent Márta-ház kápolnájából közvetített napi szentmiséi alkalmával). A másik kapaszkodóm pedig a rózsafüzér…

3. Mi volt a vesztegzár legnehezebb pillanata számodra, és miért?

Szinte minden nap volt (és még mindig van) ilyen pillanat: amikor úgy tűnik, elveszett a reményem…

4. Melyik volt a vesztegzár legszebb napja (és miért)?

Április 12., húsvéthajnal. Valami nagyot akartam tenni az Istenért, így nagyszombaton azt gondoltam, másnap kora reggel, valami megfelelő „deklarációval” felszerelkezve elfutok a váradi székesegyházig (mint anno az asszonyok…). Aznap éjszaka életem egyik legemlékezetesebb rémálma „köszöntött rám”. A helyzet már homályos, de a halálfélelem érzését még mindig tisztán fel tudom idézni. „Túl jó” alvó vagyok, kisebb zajokra nem igazán szoktam felébredni. Ezt csak azért mondom, mert aznap hajnalban – valamikor az álmom legmélyebb pontján, amikor az következett volna, hogy meghalok – 6 óra 21 perckor – a feketerigó hangja hívott rémálmomból életre. Persze, nem „nagy ügy”, sok rigó van (hála Istennek) mostanában már a városokban is. De az a rigó pont abban a pillanatban szólalt meg a háztetőn, a kémény mellett… Kiálltam az ajtóba, és percekig hallgattam a virradat frissességében felejthetetlen énekét. A halálból az életre… hívott… Valaki. És az örömöm leírhatatlan volt. Már nem akartam sehova sem szaladni, mert az Úr „megelőzött”. Ő mindig megelőz, előbb szeret, és ezt most ismét bebizonyította (nem egy távoli, régi történetben, hanem nekem személyesen)… És ez olyan jó! 🙂

5. Mit szabadított fel, változtatott meg benned a bezártság?

Mostanában nagyon tetszik nekem Sík Sándor gondolatvilága. Van neki egy ilyen mondata: „A szenvedésben is, akármilyen nagy: élni kell, éspedig úgy, ahogy lehet.” Ezt az élni kell-t szabadította fel bennem a bezártság.

6. Melyik a jó Istennek az a tulajdonsága, amit úgy gondolod, jó lenne elsajátítani?

Leginkább a bölcsességet és a (lelki) erősséget szeretném a „magaménak tudni”… S ahogy ezt így megfogalmazom, rájövök, hogy ezt nem is kell erőlködve elsajátítani, csak kérni, hisz ajándékba hozza a Szentlélek… Közeledik a pünkösd (én pedig lehet, ezt a kérdést kicsit át fogom fogalmazni…)!

7. Mit viszel magaddal az eltelt hónapok megéléseiből, személyes megtapasztalásaidból?

A húsvéthajnalom történéseit és még jó néhány ilyen istenélményt.

+1. Ha filmet rendeznél, könyvet írnál a március 15-május 15. közötti napokról, milyen címet adnál neki?

Minden lehetséges (s ezt értelmezze ki ahogy akarja…)

MEGOSZTÁS