Motorkerékpárral a Szűzanyához: „azt éreztem, hogy nekem el kell menni Somlyóra”

0
1526
Hölgyes Pál-Zsolt zágoni plébános a motorjával

Ha már idén gyalog nem lehet szervezetten a csíksomlyói búcsúra zarándokolni, Hölgyes Pál-Zsolt zágoni plébános úgy döntött, két keréken, motorral látogatja meg a Szűzanyát. Magával vitte szívében és imáiban az embereket. Régi ifjúsági vezetőmmel, kedves ismerősömmel a megérintő utazásról beszélgettünk, és arról, hogy milyen pluszt nyújthat a motorozás egy zarándoklat során.

Egyik nap kihirdették, hogy idén elmarad a szervezett zarándoklat a csíksomlyói búcsúra, te pedig másnap motorra ültél és elzarándokoltál a csíksomlyói kegyhelyhez. Mi indított erre?

Szeretek nagyon gyalog zarándokolni. Papként – egy évet leszámítva – minden évben gyalog mentünk Csíksomlyóra Kézdivásárhelyről, a Szorvány évében pedig Zágonból. Idén a 10. zarándoklat lett volna. Minden évben a húsvét utáni időszak a zarándoklat szervezéséről szólt… Nagyon szerettem a szervezést, lebeszélni a dolgokat a zarándok kendőtől az utolsó szállásig, az ételtől az egészségügyi intézkedésekig. Egyik évben annyian voltunk, hogy a bánkfalvi kultúrotthon kicsikének bizonyult a szállásnak, pedig alapvetően nagy épület. Szóval életem részévé vált a csíksomlyói búcsúra való gyalogos zarándoklat. A napokban a Facebook emlékként egy-egy csoportképet dobott fel. Fájt nagyon, hogy az idén otthon kell maradni.

Egy hete különösen is azt éreztem, hogy nekem el kell menni Somlyóra. Így sokat nem gondolkodtam, motorra pattantam és elmentem azon az útvonalon, ahol gyalog is szoktunk menni.

Hogyan élted meg az utat? Mit jelentett számodra?

Őszintén, azt az érzést, amit kaptam, nem tudom leírni. Menet megálltam Kézdiszentléleken a kedves nővéreknél, jó két órát beszélgettünk és a végén imádkoztunk a kápolnában. Megkértek, hogy őket is „vigyem” el Máriához az idősekkel együtt. De vittem a saját szándékaimat, szüleimet, testvéreimet, barátaimat, és mindazokat a zarándokokat, akikkel együtt szoktunk menni. Amikor megérkeztem és leültem a kegytemplomban kicsit elcsendesedni, majd felmentem a Szűzanyához, szinte meg sem tudtam szólalni, csak jöttek és folytak az örömkönnyek. Igazi áldás volt a találkozás Égi édesanyánkkal.

Miben nyújt más megtapasztalást egy motoros zarándoklat egy gyalogoshoz képest?

A gyalogos zarándoklat nagyon sok előkészületet, odafigyelést, szervezést igényel, de érdekes, hogy az ember nem fárad bele, örömmel tudja tenni. Ahhoz, hogy idén motorkerékpárral tegyem meg az utat, csak egy döntést kellett hoznom és indulhattam is.

Miért éppen motor?

Nagyon élveztem, amikor először megláttam a pálos atyákat motorkerékpáron. Azóta a szívemben volt a vágy, hogy milyen szép is lehet. Két éve levizsgáztam, azóta a nyári programomban ott van a motorozás.

Hogyan épül be és milyen szerepe van a motorozásnak az életedben? Hogyan válhat egy motortúra zarándoklattá?

Ha szép az idő, az ember csak azon gondolkodik, hogy pattanjon fel és menjen, menjen… Hogy hová? Sokszor nem tudom, csak menni és élvezni akarok minden percet. Érezni a természet simogatását, a levegő szagát és illatát, a nap melegét, az esőcseppek és a szél hidegét. Egyszóval azt a szabadságot, amit Isten ad mindannyiunknak a természeten keresztül. Amikor elindulok, azon veszem észre magam, hogy imádkozom. Nem azért, hogy az „őrangyalom utolérjen”, mert nem szeretek gyorsan menni, hanem azért, mert nem tudok telefonálni, zenét hallgatni, mint a gépkocsiban. Habár a technika ezt is megadná, de nem is akarok. Amikor motorozok, akkor csak azt teszem.

Öröm van bennem, amikor hangosan imádkozhatok, énekelhetek a természetben, két keréken, mert senki sem mondja, hogy elment az eszem, mert a hangtól úgysem hallja senki, csak egyedül a jó Isten. És szerintem ez egy igazán személyes zarándoklat a jó Istennel.

A búcsút szervező ferencesek a járványra való tekintettel bölcsebbnek látták, hogy a szervezett zarándoklat helyett lelki zarándoklatra hívják a híveket. A fizikálisan megtett utat hogyan helyettesítsük most egészében a belső, lelki utazással?

Biztos, hogy sokan valamilyen formában el tudnak lelkileg is zarándokolni Csíksomlyóra és az idén sok embernek ezt kell tenni. Nekem el kellett fizikálisan is menni, éreztem a szükségét, azt, hogy Valaki hív, csalogat és vár. És a Szűzanya valóban várt, haza várt.