Online oktatás és személyes kommunikáció

0
422

Ez az időszak megnehezítette a pedagógusok dolgát, és a szülőkét is, ugyanakkor nagyon sok mindennel szembesít. Néhány dolgot említek mindkét szemszögből, mivel anyaként és tanárként, hitoktatóként vagyok részese a helyzetnek. Ez az időszak személyesen azzal szembesített tanárként, hogy mennyire fontos a hivatás, a személyes kapcsolatok, a gyerekek tekintete, és amit sokszor szoktam hangoztatni, az, hogy a gyerekekért járok iskolába. Anyaként szembesített azzal, hogy voltak mulasztásaim, nem mindig voltam elég következetes, holott törekszem, de nem mindig  sikerül. Úgy érzem, mindannyiunkban akár szülőként, akár pedagógusként felmerülnek hasonló felismerések, és ez jó. Szembenézésére késztet, odafordít önmagunkhoz.

A 2019–2020-as tanévben az Imets Fülöp Jákó Általános Iskolában szolgálok Tusnádon, vándortanárnak mondanám magam, mivel minden évben vizsgák után várom, hová rendel a jó Isten. Hiszem azt, hogy mindenki ott van, ahol szükség van rá, és ahol a legtöbbet tanulhat. Legalábbis én ezt tapasztaltam meg: nemcsak tanítok, sokat tanítanak a gyermekek és a környezetem, ahol éppen vagyok. Például alázatot, kitartást, következetességet, türelmet, elfogadást, és még lehetne sorolni, helyzetektől függő, változó. A hittantanítás online nem egyszerű, ha arra gondolok, hányszor hallhattuk, hogy (ó, hittanóra) nem főtantárgy stb. Rá lehetett jönni ezekben az időkben, hogy nem is olyan mellékes szakterület ez! Az iskolák bezárását követően el nem tudtam képzelni, hogy tudok online tanítani Istenről. Az életről, mert Isten maga az élet. És arra gondoltam, amíg azzal töltöttük a napokat, hogy navigáltunk, a neten kerestük a megoldásokat, vártuk a törvényeket, hogy nem is vagyok olyan rossz helyzetben, mert nagyon sok élményük van a gyermekeknek, mindaz, amit megtapasztaltunk közösen, élőben, még az iskolában. Voltunk szentségimádáson, ahol érezhették és érezték az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust, nyilván amennyire engedték a szívüket megnyílni. Végeztünk keresztutat, belépve a nagyböjtbe, és ez adott számomra kapaszkodót. Látva, érezve ezeknek az óráknak a visszajelzését, a tanórákon való aktivitást, arra gondoltam, küldök egy körlevelet, melyben eszükbe juttatom tanítványaimnak, hogy Jézust barátuknak fogadták, így nincs mitől félni. Aki hisz, nem fél. Levélformában emlékeztettem őket az ima fontosságára, a családi szentélyek, sarkok, akár polcon elhelyezett szentelt tárgyak előtti elcsendesedésre, ajánlottam, vonják be a család többi tagját is.

Az elsőtől negyedikesig terjedő korosztály esetében a szülőket próbáltam megszólítani az ima kapcsán, üzenve a gyerekeknek, felidézve az emlékeket.  Hitoktató barátnőm segítségével bábokat rendeltem, melyek segítségével órán is szemléltettem a tananyagot. Ahogy beindult az online tanítás, órarendszerűen, a bábokkal kis videót készítettem, amit megosztottam a gyerekekkel. Az 5–8. osztályosoknak a leckékkel kapcsolatos keresztény filmeket szoktam küldeni, melyeket kérdések alapján átbeszélünk. A kicsiknek animációt, rövid videókat, hanganyagokat küldök, ezt látom hatékonyabbnak, mivel már megszokták, hogyan tartja a tanáruk az órát, megszokták az előadásmódját, így személyesebb, mint idegen hanganyagot hallaniuk.

Nagyon segítőkészek a kollégák, egymást segítjük ötletekkel, módszerekkel. Történelemtanárként is dolgozom, és ott is ugyanezt tapasztalom: óravázlatokat küldünk, rövidfilmeket, dokumetumfilmeket a leckével kapcsolatosan. Hiányzik a kommunikáció, az élőszó, a tekintetek, az érintés. A jó hír az, hogy a lélek örök, és a jó Isten a legrosszabb helyzetekből is kihozza a legjobbat, ami az ember fejlődését szolgálja. Hiszem, hogy sok minden átértékelődik bennünk, tanárokban, bennünk, szülőkben.

A gyerekek hozzáállása ehhez a tanulási módhoz megosztott, azt tapasztalom, hogy sokkal lazábban veszik. Akik amúgy is aktívak az órákon, aktívak most is, viszont a gyakorlati feladatoknál passzivitást tapasztalok. Sok akadály van a technika területén, nem mindenkit tudunk elérni az interneten, most ezeket a helyzeteket próbáljuk megoldani. Azt gondolom, ma többet dolgozunk ilyen módon, mégsincs sok eredménye a személyes kapcsolat hiánya miatt. De ilyen reménytelen helyzeteket megélve érzem azt is, hogy ha egynek is átmegy az üzenet az adott tananyaggal kapcsolatosan, és be tudja építeni az életébe, már megérte fáradozni.

Bálint Magdolna

MEGOSZTÁS