7+1 kérdés: Vencser László válaszol

0
1078

Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Vencser László volt gyulafehérvári teológiai tanár-vicerektort, az ausztriai idegen nyelvű katolikus pasztoráció jelenlegi országos igazgatóját Fábián Róbert kérdezte.

1. Mi jót hozott az életébe a vesztegzár?

Megerősítette meggyőződésemet, hogy az ember nem veheti át Istentől a vezetést. A koronavírus egyik pillanatról a másikra megmutatta, hogy a teremtmény nem mindenható. A világ ura ugyanis maga a Teremtő.

A másik figyelemre méltó esemény a Jakab Antal püspök életét bemutató, Küzdve és bízva című dokumentumfilmnek a nyilvánosság számára való közzétételéhez kapcsolódik. A Jakab Antal Keresztény Kör a film készítőivel az elmúlt két évben végzett munka után ez év márciusára tervezte a film hosszú változatának díszbemutatóit, Jakab püspök születési évfordulójához (március 13.) igazítva. A koronavírus megjelenése a terv kivitelezését meghiúsította, ezért úgy döntöttünk, hogy április 2-án, negyvenedik évfordulóján annak, hogy volt püspökünk átvette az egyházmegye vezetését, az interneten a filmet közzétesszük. Az elmúlt közel hat hét alatt a nézettség túllépte a 4200-at. Időközben levetítette az Erdély TV is és a romániai köztelevízió (TVR) Marosvásárhelyi Stúdiójának Magyar adása is bevette a pünkösdi programjába. Így már elmondhatjuk, hogy nem ezrekben, hanem tízezrekben mérhető azon személyek száma, akik Jakab Antal hitvalló püspök életét a filmen keresztül felidézhették, őt mint példaképet és az ő helytállását a maguk számára irányadónak tekinthették. A vesztegzár hozadéka és egyik nagy ajándéka tehát a filmnek a tömegekhez való eljuttatása, tömegekkel való megismertetése volt. Így ez ilyen szempontból számomra valóban kegyelmi időnek nevezhető.

2. Mi egy mostani hétköznapja legkiemelkedőbb eseménye?

Az Osztrák Katolikus Püspökkari Konferencia 2000. július 1-jével kinevezett az ausztriai katolikus idegen nyelvű pasztoráció igazgatóságának bécsi székhelyű vezetőjévé. Ez a megbízatás a szabályok értelmében annak idején öt évre szólt, de azóta a kinevezést három alkalommal meghosszabbították. Illetékes püspökömnél kezdeményeztem, hogy húsz év után, koromra való tekintettel a vezetést ez év június 30-án átadhassam javasolt utódomnak, és ez meg is fog történni. Jelenleg az átadás-átvételt készítjük elő, valamint egy elköszönő levél megírásával is foglalkozom. Eseményekben, tapasztalatokban gazdag húsz évre tekinthetek vissza. Püspököknek, általános helynököknek, hivatalok vezetőinek, a különböző nemzetiségű lelkipásztoroknak, római hivataloknak, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának és sok-sok más személynek akarok köszönetet mondani a közös munkáért, a két évtized tapasztalataiért. Csak a hála szavával tudok visszagondolni erre az időszakra, mivel a munka valóban szép és eredményekben gazdag volt. Mindazok a kisebb-nagyobb lépések, amelyek az átadás-átvételt előmozdítják és ennek az időszaknak a méltó lezárásához hozzásegítenek, elégedettséggel töltenek el.

3. Mit sajnál, hogy nem tett meg a járvány „kitörése” előtt?

A válaszom kapcsolódik az előzőekben említett bécsi hivatalomhoz. Januárban elkezdtem a leltárkészítést, de nem értem a végére. Akkor arra gondoltam, félév áll rendelkezésemre. Jött a koronavírus és ez a munka félbeszakadt. Elvégzése június végéig még rám vár. Remélem, sikerül az átadásig mindent előkészíteni.

4. Mi a legutóbbi hála-morzsája?

Már a kilencedik hetet kezdtem meg az önkéntes bezártságban, és hála Istennek, 73 évem és már 20 éve gyógyszerrel kezelt diabéteszes állapotom ellenére egészséges vagyok. Ez nem magától értetődő, és ezért nagyon hálás vagyok.

5. Mitől fél, amikor fél?

Inkább azt mondom el, mitől nem félek. Nem félek attól, hogy elveszíteném a Mennyországba való belépésem lehetőségét, és ez megnyugvással tölt el.

6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata az ön számára?

Húsvét vigíliájának ünneplését Ferenc pápával együtt a Szent Péter-bazilikából közvetített liturgia segítségével éltem át, a diakónussal együtt én is énekeltem az ünnepélyes hármas Alleluját. Mégis a húsvétvasárnapi, otthonomban végzett szentmisém jelentette a feltámadt Jézus kenyér és bor színe alatti jelenlétének megtapasztalását. De nagy örömmel töltött el a székelyföldi eledelszentelés szemlélése is, a sok népviseletbe öltözött ember, akik kapuik előtt fogadták az áldást. Jó volt látni a papok kreativitását, amellyel a hagyományok ápolását lehetővé tették. Öröm volt látni azt is, amikor budapesti ferencesek az Oltáriszentséggel a járdán haladva az ott térdelő embereknek áldást osztottak. Mindezek húsvét ünnepéhez kapcsolódó örömeim voltak.

7. Mit vár, mit szeretne a járvány megszűnése után önmagától, a környezetétől, a világtól?

Ha Isten éltet, egy év múlva aranymisés leszek. Ezt az alkalmat akarom felhasználni, hogy hatvan elhunyt volt paptanítványomnak emléket állítsak egy könyvben. Ugyanakkor lelkileg is készülök hálát adni ötvenévnyi papságomért, amelynek évfordulója és ünnepe az elhalasztott Eucharisztikus Kongresszussal esik egy időre. Így maga a személyes eseményem is külön hangsúlyt kap.

Környezetemmel szembeni elvárásom az, hogy az emberek, beleértve az egyház híveit is, ne engedjék magukat a nyugati liberális médiától befolyásolni és ne higgyenek a hazug álhíreknek, a félrevezető véleménynyilvánításoknak. A társadalom különböző csoportjaitól, akik az emberek szolgálatát jelentő hivatást választottak, többnyire ugyanazt várom. A politikusoktól azt, hogy igyekezzenek a politizálást keresztény alapokra helyezni és ne akarják rossz irányba vinni az általuk vezetett országokat és népeket. Ugyanezt várom a gazdasági élet szereplőitől is: törekedjenek arra, hogy az általuk irányított gazdasági rendszerek ne a túlzott nyereséget, hanem az embert állítsák a középpontba. És remélem, hogy történelmi egyházaink, amikor híveiket, népüket igazságtalan támadás éri, védelmükre kelnek, és nem maradnak csendben, nem hallgatnak, hanem felemelik szavukat érdekükben. Ugyanezt remélem az értelmiségiekkel kapcsolatosan is, mert ha ilyen esetekben nem hallatják hangjukat, ők is mulasztást követnek el.

Igen, a koronavírus utáni időben minden téren jobbat, emberibbet, keresztényibbet várok ebben a világban.

+1. Mit kérdezne most a feltámadt Jézustól, ha találkozna vele?

Miért van az, hogy kétezer év után az Ő követői, a keresztények az emberiségnek még mindig csak az egyharmadát teszik ki?

MEGOSZTÁS