2020. május 4., hétfő

0
381

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus így szólt:
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elra­gadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
(Jn 10,11-18)

Jézus ereje az életadás. A keresztáldozat teremti meg a teljes értékű életet. A legnagyobb dolog a szeretet önfeláldozása. A szeretetre mindenkiben meg van a készség, de Jézusban nincs készség a gonoszságra.

Pék Sándor, a nagyváradi Szent László-templom plébánosa

MEGOSZTÁS