A pápa katekézise: nagyon sok keresztényt üldöznek ma is

0
309
Ne kössünk kompromisszumot a világias szellemmel . Fotó: Vatican Media/Vatican News

A szerdai kihallgatáson Ferenc pápa lezárta a boldogmondásokról tartott katekézis-sorozatát. Ez alkalommal az utolsó boldogmondásról elmélkedett: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10) Kérte, hogy maradjunk hűségesek a boldogmondások alázatos útjához, mert ez vezet el oda, hogy Krisztuséi legyünk. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a keresztények megvetés tárgyaivá válhatnak, ha elvesztik Krisztus és az evangélium ízét.

A jelenlegi járvány miatt az Apostoli Palota könyvtárában megtartott szerdai általános kihallgatáson Ferenc pápa az utolsó boldogmondás kapcsán megállapította, hogy az elsőhöz hasonló boldogságot, vagyis a mennyek országát ígéri azoknak, akiket üldöznek az igazságért, ugyanúgy, mint a lélekben szegényeknek is. Ezzel elérkeztünk egy egységes út végéhez. A lelki szegénység, a szomorúság, a szelídség, az életszentség iránti szomj, az irgalmasság, a szív megtisztulása és a békét teremtő cselekedetek elvezethetnek a Krisztus miatti üldöztetéshez. Ez azonban végül örömre ad okot és nagy jutalomhoz vezet a mennyekben.  A boldogmondások útja a húsvéti út, amely a világias élettől elvezet az Isten szerinti élethez, a test, vagyis az önzés vezette létből a Lélek által irányított élethez.

A világ a maga bálványaival, kompromisszumaival és prioritásaival nem nézi jó szemmel ezt a létezési formát. A „bűn struktúrái”, amelyek az emberi viselkedésből fakadnak és idegenek az igazság Lelkétől, elutasítják a szegénységet, a szelídséget, a tisztaságot, és hibának, problémának tekintik az evangélium szerinti életet, amit peremre kell szorítani. A világ a pénz logikája szerint él, és bárki, aki felmutatja, hogy az élet beteljesedhet az önajándékozásban és a lemondásban, zavaróvá válik a kapzsiság rendszerében. A keresztény tanúságtétel, ami sok embernek jót tesz és ezért követik is, zavaró azoknak, akiket a világias mentalitás jellemez. Úgy érzik, hogy megrovás éri őket ezáltal. Ez a kényelmetlenség vagy arra ösztönzi őket, hogy megnyíljanak a vitára és a jóra, vagy arra, hogy elutasítsák ezt a világosságot és megkeményedik a szívük, aztán szembe szállnak vele és dühössé válnak. A vértanúk üldözésében láthatjuk, hogyan növekszik az ellenségesség egészen a dühig. A 20. századi európai diktatúrákban is tetten érhetjük ezt abban, ahogyan a keresztények, a keresztény tanúságtétel és hősiesség ellen fordultak – hívta fel a figyelmet a pápa.

Az üldöztetés drámája azonban megszabadulás is a siker, a hencegés és a világ kompromisszumainak való alárendeltségtől. Minek örülhet az, akit a világ Krisztus miatt elutasít? Annak, hogy rátalált valamire, ami értékesebb az egész világnál. „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?” (Mk 8,36) Mi az előnye? – tett fel a kérdést Ferenc pápa.

Fájdalmas arra gondolni, hogy ebben a pillanatban is sok keresztény üldözést szenved a világ különböző részein. Reménykedjünk és imádkozzunk, hogy megpróbáltatásuk mielőbb véget érjen. A mai mártírok többen vannak, mint a kereszténység első századaiban. Fejezzük ki lelki közelségünket e testvéreinknek: egy testet alkotunk velük és ezek a keresztények Krisztus testének, vagyis az egyháznak a vérző részei.

A pápa ezt követően figyelmeztetett, hogy a boldogmondásokat ne áldozatszerepből és az önsajnálat szempontjából értelmezzük. Amikor az emberek megvetik a keresztényeket, az nem szükségszerűen az üldöztetés szinonimája. Nem sokkal azután, hogy Jézus a keresztényeket a „föld sójának” nevezi, óvva int annak a veszélyétől, hogy elveszítsük a só ízét, mert különben „nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák” (Mt 5,13). Tehát létezik olyan megvetés is, ami a mi hibánk, amikor elveszítjük Krisztus és az evangélium ízét.

Maradjunk hűségesek a boldogmondások alázatos útjához, mert ez vezet el oda, hogy Krisztuséi legyünk a világ helyett. Érdemes felidézni Szent Pál útját: amikor azt gondolta, hogy igaza volt, üldözte a keresztényeket, amikor azonban rájött, hogy üldöző, a szeretet emberévé vált, aki könnyedén szembe nézett az üldöztetés szenvedéseivel, amelyeket el kellett viselnie (vö. Kol 1,24). A kirekesztés és az üldöztetés, ha Isten megadja nekünk a kegyelmet, hasonlóvá tesz bennünket a keresztre feszített Krisztushoz, szenvedéséhez, ami az új élet megnyilvánulása. Ez az élet ugyanaz, amit Krisztus élt értünk és üdvözülésünkért, amelyet megvetettek és elutasítottak az emberek (vö. Iz 53,3, ApCsel 8,30-35). Ha befogadjuk Lelkét, akkor eltelhetünk annyi szeretettel szívünkben, hogy felkínáljuk életünket a világért anélkül, hogy kompromisszumokat kötnénk megtévesztéseivel és elfogadjuk az elutasítást.

A pápa felhívta a figyelmet, hogy veszélyes kompromisszumokat kötni a világgal, a világias lelkülettel. A kompromisszumok elutasítása és a Jézus Krisztus által kijelölt úton haladás jelenti az életet a mennyek országában. Ez a legnagyobb öröm. Az üldöztetések során pedig mindig jelen van Jézus, aki elkísér és megvigasztal minket, és a Szentlélek ereje, aki segít, hogy előre haladjunk. Ne csüggedjünk, amikor az evangéliumhoz hű élet következménye az üldöztetés: a Lélek támogat bennünket ezen az úton – zárta katekézisét Ferenc pápa az általános kihallgatáson.

Forrás: Vatican News