A kegyelmi idő új lehetősége: hittanóra az éteren keresztül

0
627
Az online hittan nagy lehetőség arra, hogy a szülőt is a Teremtőhöz fordítsuk

Az iskolai tevékenységek átszervezésével a hittanórának is a virtuális térbe kellett költöznie. Ez a helyzet komoly kihívást jelent a tanár, a diák és alsóbb osztályokban a szülő számára is, de ugyanakkor nagyszerű lehetőségeket is magában rejt. Bár az iskolai keretek a hittanóra számára is ugyanazok, mint a többi tantárgy számára, annak lényegesen különböznie kell(ene) azoktól. Különösen a mai korban, amikor sok gyermeknek egész héten mindössze ennyi lehetősége van a jó Istenről hallani és hitéleti tapasztalatokhoz jutni.

Országunkban tehát az iskolai hittanórára úgy kell tekintenünk, mint a gyermek és ifjúsági katekézis nagyszerű – és nem kevés esetben egyetlen – lehetőségére. A hittanóra pedig éppen attól lesz más, mint a többi tanóra, hogy azon belül az egész személyt megszólító és bevonó, a hittapasztalatig elvezető katekézis, és nem csupán a hit és vallás elemeinek, ismereteinek tanítása zajlik. A jó hittanórán a fej előtt a szív szólítódik meg, az ismeretek a megérintődés által rögzülnek igazán és az élménnyel együtt alapozzák, illetve fejlesztik tovább a gyermek és a fiatal hitéletét. Az iskolai hittanóra valójában a résztvevők gyönyörű „szeretettánca” kell(ene) legyen. Olyan alkalom, amit nagyon várnak és amelyre egész héten örömmel készülnek a tanulók. A jó hittanórához – éppen ezek miatt – elsődlegesen érintésekre, meleg tekintetekre, őszinte gesztusokra, személyes megnyilatkozásokra, mélyről feltörő imákra van szükség… – mindez pedig azt sugallja, hogy a virtuális hittanóra szinte elképzelhetetlen. Most mégis azt kell „tartaniuk” hittantanárainknak, sőt, ha valamikor, akkor a mostani nehéz helyzetben kell csak igazán megérinteniük a lelkeket…

Mennyire érzékenyít?

A virtuális tér közösségi oldalain a magyar nyelvterületek katekétái is csoportokba tömörültek, és az utóbbi időben különösen megélénkült az ottani életük, naponta sokféle segédanyagot, ötletet és tapasztalatot osztanak meg egymással. Magam is több ilyen, ezeken a helyeken gazdát cserélő anyagot nyitok meg és vizsgálgatok. A mércét a fentiek diktálják: Mennyire képes megérinteni a gyermek vagy a fiatal lelkét? Mennyire érzékenyít? Milyen lehetőséget kínál a szíven át az értelem, majd az akarat megragadására?… Még akkor is, ha ez most sokkal nehezebb, mint a személyes találkozások alkalmával. Mert a cél most sem lehet más, mint az, amiről fennebb volt szó. A virtuális világ elsődlegesen két érzékszervet, a szemet és a fület tudja jól „kiszolgálni”, fontos ezt tudatosítaniuk az internetes hittanórák tervezőinek is. Ezért alapkövetelményként várható el, hogy egy ilyen hittanóra gazdag képi és hanganyagot tárjon a diákok elé. Mielőtt ennek lehetőségeiről szólnék, megemlítem egy közelmúltbeli tapasztalatomat. Magánlevélben egy több oldalas szöveget mutattak nekem, amelyen egymás után, ugyanazon sablon szerint sorakozott nyolc évfolyam heti „hittananyaga”. Írás, írás és írás…, amit ilyen formában kapott meg a levél írója (egy tanító) is, hogy válassza ki a sorból az osztályának megfelelő részt és küldje tovább a szülőknek azt… Ez a tanító megtagadta a továbbküldést, mondván, nem ért egyet azzal, hogy – amint az a néhány mondatból álló „lecke” végén szerepel – a gyermek este a nap közben elkövetett bűnöket vegye számba és a megváltásért adjon hálát… „Gyönyörű, a gyermeki lélekhez közelebb álló dolgokért lehet hálát adni és imádkozni, ezek kellene előtérbe kerüljenek egy gyermek számára és nem az olyan misztériumok, amelyekkel még egy felnőtt is nehezen birkózik meg” – mondta az a pedagógus, aki nem tartja túlzottan vallásosnak magát, de diákjait saját gyermekeiként szereti és szárnyaltatásukat alapkövetelményként állítja maga elé, még a matematika órán is. Fájt nekem az, amit ő mondott. Elsődlegesen az elszalasztott lehetőség miatt, de nem mellékesen amiatt is, hogy ilyen módon minden bizonnyal több pedagógus és szülő által „leírattatott” az egyházat képviselő hittantanár, sőt maga a hitoktatás, de az is lehet, hogy az egyház is…

Katekézis az egész család számára

Ebből a – egészen biztosan ritka kivételnek számító – példából is látható: a katekéta felelőssége (is) hatalmas.

Az, hogy alsóbb osztályokban a szülőn keresztül lehet most elérni a gyermeket, nagy lehetőség arra, hogy a szülőt is a Teremtőhöz fordítsuk és a hit dolgait az egész család számára előtérbe hozzuk. Az iskoláskorú gyermekek szülei talán éppen azok, akiknek még nem volt lehetőségük iskolai hittanórára járni, így éppen most kapnak esélyt arra, hogy közelebbről ismerkedjenek a hit dolgaival. Vagy éppen így kapnak erőt a most különösen nehézzé vált élet feladatainak végzéséhez. Nagyon fontos lenne, hogy katekétáink ne kerüljék meg ezeket a szempontokat, hanem mindegyre tudatosítsák őket. Az éteren keresztül „tartott” hittanórák gyönyörű képsorokkal, csodálatos zenékkel emelhetik a lelket, a hozzájuk illesztett szavak – például egy vetítettképes prezentációnál – pedig a végtelenül szerető jó Istenhez, az ő „képét” magukon viselő emberek szeretetközösségeként bemutatott egyházhoz vihetnek közelebb. Ha a valóságos hittanórát „szeretettáncnak” neveztem, akkor a virtuálisat szeretetteljes „simogatásnak” mondom. Az említett közösségi oldalakon, de a különféle videócsatornákon is ma már számos, didaktikai céllal felhasználható film található. Ha ezek megtekintését megfelelő megfigyelési szempontok szem előtt tartásával kérjük, majd a szempontok mentén reflexiók, fogalmazások írását szorgalmazzuk (és visszajelzést is küldünk róluk), azok üzenete mélyen elültetődhet minden szemlélőben. Szintén kiváló lehetőséget kínál ez a helyzet az online Biblia olvastatására. Ezzel kapcsolatosan is kreatív feladatokat fogalmazhatunk meg.

Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy történelmi időket élünk, ezért (is) hasznos lehet – a jelenlegi helyzet kínálta erénygyakorlatok mentén – naplóírásra, de a betegekért és gyógyítóikért mondott imák fogalmazására, a lelkiekkel kapcsolatba hozható, esetleg képekkel is illusztrált családi élményekről szóló beszámolók írására buzdítani a gyerekeket.

Minden egyes hittanórán fontosnak tartom a bennünk élő Szentlélek felé irányítani kicsik és nagyok figyelmét. Az igazi hitélethez el kell hárítanunk minden akadályt, hogy mind inkább a Lélek élete teljesedjen ki bennünk. Ehhez nélkülözhetetlen a csend. A jelenlegi helyzetben különösen is kerestessük a csendet, segítsük a szemlélődés felé gyermekeinket, fiataljainkat! Az elcsendesedés segítéséhez is sokféle videóanyagot és lelki olvasmányt küldhetünk. És a kreatív ötletek sora még hosszasan folytatható.

Az Oktatási és Kutatási Minisztérium platformján mindenki számára elérhetők az utóbbi években szerkesztett, az egyházi év időszakaihoz igazított I., II., V., VI. és VII. osztályos hittankönyvek. Ezek közül kettőnek, az V. és VII. osztályosnak a digitális változata is megtalálható (a többié sajnos a kiadó mulasztása miatt nem…), a bennük fellelhető, híveink segítségével készített videó- és hanganyagok linkjei másolhatók, más korosztályok felé is továbbíthatók. A jelenlegi ünnepkörhöz kapcsolódó leckék közül többet közzé teszünk a http://templom.ro/hittanterem/ felületen is. Ezeket a tankönyveket mi, szerzők a „szeretethittan” segédanyagaiként emlegetjük. Szöveg- és képanyaguk elsődlegesen simogatni akar, de a most is végeztethető feladataik által is a szeretet „kompetenciáit” szeretnénk fejlesztetni.

Kiemelten fontosnak tartom, hogy katekétáink a digitális térben is törekedjenek a személyességre. Leveleik, írásaik legyenek személyes hangvételűek, szeretetteljesek, megerősítőek és bátorítóak. Kegyelmi időszakként láttassák ezt az időt a rájuk bízottakkal (és az ő szüleikkel is), amelyben nagyon nagy lehetőségünk van a spirituális fejlődésre, a szeretőbb emberré válásra.

Ozsváth Judit