Miközben a híreket olvassuk, hallgatjuk, számos helyről tájékozódunk, nagy lelki nyomás, teher nehezedik ránk. A kialakulóban lévő helyzetben, amelynek még korántsem látjuk a végét, nagyon bátrak vagyunk, amikor nem kötjük feltételhez egymás szeretetét és tiszteletét. Megtapasztaljuk, hogy a szabadságunk felelősségteljes használatában is szükség van a rendre, felelősségre, irányelvekre, normákra, a megtartó testvéri közösségre.
Röhrig Géza mondata jut eszembe, aki egy beszédében a következőket mondta: „Olyankor nem röstellek így imádkozni: Magadra is vigyáz Uram, hisz Nélküled nekünk is befellegzett”. Hol van az Úr? Itt van velünk és bennünk, az egészségesekben, a betegekben, a szenvedőkben. Aki a XXI. századra sem veszítette el a hitét, annak a járvánnyal is szembe – sőt farkasszemet – kell néznie.
Jelen helyzet szembesít: mennyire vagyunk szolidárisak egymással. A szakemberek végzik dolgukat, hála illeti őket a hősiességükért és áldozatvállalásukért. Nekünk meg kell tenni és be kell tartani a megelőzésre vonatkozó előírásokat, mindeközben belülről is erősítenünk kell magunkat, hogy a megpróbáltatás idején lelkileg erősek maradjunk, megőrizve reményünket. Miközben pedig „védem magam, hogy téged védjelek” (Anselm Grün), megszívlelendő Assisi Szent Ferenc atyánk útmutatása: amikor a beteg testvérekkel való bánásmódról beszél, ha reményvesztett, elkeseredett, szorongó, túlzottan aggodalmaskodó felebarátainkkal találkozzunk, lelkileg támogassuk őket, azt tegyük egyszerűen, amit szeretnénk, hogy hasonló helyzetben velünk is tegyenek, úgy bánjunk velük, ahogy hasonló helyzetben mi magunk is szeretnénk.
Sok bennünk a félelem, a pánik, olykor jogosan, máskor a túlzások miatt. Mindez arra ösztönöz, hogy a helyzetet nem tudván megváltoztatni, a hozzáállásunkkal bizonyítsunk. A járványidő alatt szükséges, hogy kreatívak legyünk, új lehetőségeket keressünk hitünk erősítésére, a szeretetszolgálat gyakorlására.
A járvány megfékezésére előírt szabályok a hétköznapi rutinjainkat is felülvizsgálják, amit eddig gondolkodás nélkül megtettünk, azon most elgondolkozunk… szükségünk van egyáltalán rá? Kevesebbel is beérjük, s az életünk megy tovább. Ez az időszak a befele tekintésnek is az időszaka…
Évekkel ezelőtt történt, baleset miatt, egy időre nem tudtam használni a jobb kezemet. A gyógyulás ideje alatt a rutinból végzett dolgok, amelyeket megszokásból végeztem, átértékelődtek bennem. Amiket addig nem becsültem, azok elesettségemben értékessé váltak.
Érdekes kérdéseket vet fel Rácz Tamás: „Mi lenne, ha a koronavírus-járvány után nem pont ott folytatnánk, ahol abbahagytuk?” című írásában: „Olyan érdekes válság ez, amelynek nincsenek felelősei, valószínűleg nyertesei se lesznek, így kiváló lehetőséget kaptunk arra, hogy mások hibáztatása, vádolása helyett tisztán csak a hatásokkal, a gyakorlati dolgokkal foglalkozhassunk”. Különös időszak ez a világ, és egyben az öreg kontinens országai és népei számára. Életünk lelassul, olykor meg is kell állnunk, s csendességünkben odafigyelhetünk: kik vagyunk, mi a hivatásunk és küldetésünk, hová tartunk, mennyire igaz a hitünk, biztos a reményünk, tökéletes a szeretetünk. Vészhelyzet idején még fontosabb, hogy ne csak a nehézségeket lássuk, a veszélyekre tekintsünk, hanem Istenre, egymásra, önmagunkra. Segítsünk magunkon és Isten is megsegít, tartsuk be a szükséges megelőzési előírásokat és tegyük gyakoribbá a családi imádságot.
Mindenható mennyei Atyánk, a te akaratod szerint peregnek életünk percei. Fogadd el könyörgésünket, amelyekkel most a járvány idején magunk, beteg és elhunyt testvéreink számára irgalmasságodat kérjük.
Imádkozunk a világi és egyházi hatóságokért, hogy hatékony intézkedéseket hozzanak az emberek védelmére és a vírushullám megzabolázására!
Az orvosoknak és az ápolóknak, akik közvetlenül gyógyítják ezt a betegséget: adj nekik nagy bátorságot, egészséget és bölcsességet a betegekkel való munkában!
A kutatókat, akik igyekeznek gyógymódot találni és védőoltást kifejleszteni: világosítsd meg őket Szentlelkeddel, hogy találják meg a választ a koronavírus gyógyítására!
A betegekért, adj erőt nekik és családtagjaiknak ahhoz, hogy legyőzzék a kórt és átvészeljék a nehéz pillanatokat!
Adj békét az egész világnak, hogy az emberiség a Te kegyelmeddel és közös erőfeszítéssel felülkerekedjünk e fenyegető veszélyen, és ez elősegítse a valódi együttműködés és testvériség szellemét közöttünk!
Urbán Erik OFM
