Hegedűs a háztetőn

0
1486
Fotók: Bíró István

Változni, változtatni – szabadon vagy muszájból… erről és még sok mindenről szól a világhírű, Kolozsváron február 21-én bemutatott humoros musical. (A műfaj-megjelöléshez hozzáfűzött jelző alapvetően igaz, bár a darab végét legkevésbé se nevezhetjük humorosnak, a történet igen komor fordulattal vezet a megrendítő utolsó képekig, amelyeket a kolozsvári színházban a tapsrendkor visszatérő első felvonásbeli vidám zene megszólaltatásával ellensúlyoznak.) A Hegedűs a háztetőn története Sólem Aléchem novelláin alapszik, szövegkönyvét Joseph Stein írta, zenéjét Jerry Bock szerezte, a dalszövegeket Sheldon Harnick írta. Az eredeti New York Stage-előadás producere Harold Prince volt, rendezője és koreográfusa pedig Jerome Robbins. Magyarra G. Dénes György és Reményi Gyenes István fordította.

A Broadway-en 1964-ben mutatták be, és sikere azóta töretlen. Kolozsváron Arnold Perl különleges engedélyével állíthatták színpadra, Béres László rendezésében, Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező, valamint Jakab Melinda koreográfus közreműködésével és szinte az egész kolozsvári társulattal. A férfi főszerepet, Tevjét, Bogdán Zsolt játssza, Kató Emőke Golde, a feleség, a lányokat Albert Csilla, Vindis Andrea, Pethő Anikó, Tőtszegi Zsuzsa és Jerovszky Tímea játssza, és színpadra lép Kántor Melinda, Orbán Attila, Árus Péter, Varga Csilla, Farkas Loránd, Zongor Réka, Csutak Réka, Szűcs Ervin, Bodolai Balázs, Dimény Áron, Marosán Csaba, Viola Gábor, Laczkó Vass Róbert, Váta Loránd, Fogarasi Alpár, Balla Szabolcs, Tordai Tekla, Kicsid Gizella, Imre Éva, Kali Andrea, Ötvös Kinga, Laczó Júlia, Sinkó Ferenc, Buzási András, Bálint Előd, Erdei Máté, Nagy Gellért, Nagy Kopeczky Kristóf, Orbán Szabolcs, Varga Péter, Wagner Áron. Megannyi jól körvonalazott karakter, még a tömegjelenetek szereplői is egyénítettek, és kiváló alakításokkal mutatnak meg nagyon ismerős arcokat, folyamatokat, jelenségeket, a pletyka születését és terjedését például.

Az előadást élő zenével játsszák, ezt egy héttagú zenekar szolgáltatja Kolcsár Péter (zongora) vezetésével, valamint Lupșa Marius (klarinét), Turák Botond Ferencz (harsona), Antal Attila (nagybőgő), Csergő Domokos (ütőhangszerek) és Székely Norbert (billentyűs hangszerek). Gyenge Zoltán Balázs hegedűs maga is színpadi szereplővé lép elő, a címet így valósággá jelenítve.

A történet egy ukrán falucskában, Anatevkában játszódik az 1900-as évek elején. Az ott letelepedett és otthonra talált zsidó közösség éli a maga hagyományai és szabályai szerint az életet. Tevje és felesége, Golde öt lányt nevelnek, a közösség szokása szerint a házasságközvetítőn keresztül akarják a legnagyobb lányt férjhez adni, ám ő már titokban szerelemből jegyességre lépett. Tevje egy kis morfondírozás és az Úrral való megbeszélés után enged a lánynak. Csakhogy a hagyomány, ha egyszer megbomlik, az élet nem folytatható ugyanúgy: a második, majd a harmadik lány is maga választ férjet, ráadásul e választások egyre inkább a közösségen kívülre mutatnak, oda sodorják a lányokat. De a hagyomány nem azért bomlik, mert ezek a rendhagyó esetek belülről bomlasztanák: a változás, mégpedig az erős és erőszakos változás valójában kívülről jön, és támad, fenyeget, előbb egy kis, majd egyre nagyobb mértékű, a zsidó közösség elleni agresszió jön, végül egyértelművé válik: nem lehet immár Anatevkában, a megszokottban, a változatlan hagyományban élni. Különben is, ahogy a darabban is elhangzik, a hagyomány is egyszer elkezdődött… Ezt és sok más, nagyon aktuális és mindenki életében felbukkanó dilemmát Tevje az Úrral vitat meg – a lova lábának bajaitól a gazdagság, a gondtalan élet vágyáig, a család, a megélhetés problémáiig, mindent, mint jó baráttal és bizalmassal, akivel lehet alkudozni és feleselni, de aki a döntést végül meghagyja az embernek. A történet egyértelműen egy zsidó család, egy zsidó közösség története, és mégis, amikor Tevje először alkudozik és beszélget Istennel arról, mit is kezdjen azzal a hagyománnyal, amely szeretett lánya boldogságát tenné tönkre – a helyzet végtelenül ismerőssé lesz, megérint. Onnan kezdve a szereplők, köztük is a főszerepet játszó Bogdán Zsolt néhány egyszerű, de zseniális megoldásának köszönhetően a történet immár rólam és rólad, rólunk szól, mindenkori kisebbségiekről, akik ezért-azért Anatevkában egyszer csak zavaró elemekké leszünk, menni kellene, változtatni, a nem működő hagyomány helyére más hagyományt építeni – de vajon mi mozdulunk-e, vagy a mozdulatlanságunk, mozdíthatatlanságunk áldozataiként rövidesen a mi helyünket is csak kövek és keresztek mutatják majd…

Bodó Márta