2020. március 5., csütörtök

0
333

EVANGÉLIUM
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle. Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt.
Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”
(Mt 7,7-12)

Félő, hogy igen kevésen múlik az élet, csak a bonyodalmak iránti megrögzött rajongásunk mást láttat. Természetesen ettől lesz igaz, hisz „megdolgozunk” a belátás ajándékáért. Az út felkínált, néha rá is lépünk, tetszik is, de önkénytelen pihenőkre kívánkozunk, más virágaiból is szedve. Tudjuk, s mégsem értjük: hogyan lehet a jóság ingyenes, a szeretet feltétlen, az Isten irgalmas és igazságos… A mi igazságunk sokszor hagy kívánni valót maga után.

Jánossi Imre zetelaki segédlelkész

MEGOSZTÁS