2020. február 19., szerda

0
296

EVANGÉLIUM

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”
(Mk 8,22-26)

A zavaros élethelyzetben szoktuk mondani: jó lenne tisztán látni! Sokunknak vágya, hogy életünk döntései közepette megadódjon a világos eligazodás. Egy biztos, ez akkor következik be, ha bízni tudunk és akarunk Istenben. A jó törekvéseinket egész biztos megáldja. A boldog Isten nem akarhat boldogtalan embert. Világos létünk akkor lesz igazán odaadó és ragyogó, ha hozzá fordulók leszünk, mert nekünk lelki emberekké kell válni, hogy másokat is látó emberekké formáljunk.

Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész

MEGOSZTÁS