2020. február 17., hétfő

0
275

EVANGÉLIUM 

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni.
Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
(Mk 8,11-13)

Csoportfoglalkozások gyakori kérdése: hogy vagy? A mai evangélium Jézus lelkiállapotára derít fényt. A hogy vagy kérdésre Jézus talán így is válaszolhatna: lelkem mélyéből szomorú vagyok. Az evangéliumok ritkán mutatják meg Jézus érzelmeit. Ám a mai evangéliumi rész pont erre világít rá. Vakság, önteltség, értetlenség jellemzi a farizeusokat, próbára akarják tenni Jézust, jelet kérnek. A kívánt jel előttük áll, de mert értetlenek, nem ismerik fel. Megdöbbentő, hogy milyen nagy értetlenség és sötétség van a farizeusokban, pedig mindent kiválóan értenek és tudnak. Vajon nem közös a cipőnk? Megismételhetetlen életünk miről szól? Hogy mindent ismerünk, hogy mindenről kiválóan tudjuk a tutit? Vagy esetleg szerényen, alázatosan állunk embertestvéreink előtt, akik szintén jelek, az Isten szeretetének nagyszerű jelei. Ma arra vagyunk meghívva, hogy éljünk úgy, hogy ne bántsuk meg hitetlenségünkkel vagy kishitűségünkkel életadó Istenünket.

Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész

MEGOSZTÁS