A betegek szentségében részesültek nagyváradi hívek

0
166
Fotók: Nagyváradi Egyházmegye Facebook-oldala

Ünnepi szentmise keretében részesültek a betegek kenetében mindazok, akik a szentség felvételéhez kellően felkészültek és a plébános ajánlásával rendelkeztek február 11-én, kedden, a betegek világnapján, a nagyvárad-újvárosi plébániatemplomban. A szentség felvételéhez az egyház kéri a kegyelmi állapotot (előzetes gyónás és szentáldozás), illetve a kellő megokoltságot, mint például előrehaladott kor vagy komoly betegség.

A szentmise főcelebránsa Böcskei László megyés püspök volt, és mivel a város többi templomaiban az esti szentmisék elmaradtak, koncelebráltak a nagyváradi plébánosok is. A szentmise elején, a bevezető gondolatokban a főpásztor arra hívta meg a híveket, hogy gondoljanak a kánai menyegzőn elhangzott szavakra, amelyeket a Szűzanya mondott: kövessétek őt, tegyétek meg, amit mond! Követni őt, jelentheti vállalni a szenvedést, a betegséget – hangsúlyozta a püspök, aki hozzátette, hogy a szentmisét a betegekért ajánlja fel, különösen azokért, akik magányosan viselik a szenvedést. A Caritas Catolica által házilag gondozott betegeknél tett látogatása alkalmával szerzett tapasztalatait elevenítette fel az egyházmegye elöljárója, majd ara szólította fel a híveket, hogy kérjék a lourdes-i Szűzanya közbenjárását.

A prédikációban a napjaink társadalmában oly széles körben elterjedt statisztikák és felmérések készítéséről beszélt a szónok, amelyek arra hivatottak, hogy egy képet nyújtsanak a valóságról egy adott pillanatban. Ezek azonban a valóságnak csak egy részét, nem az egészét tudják tükrözni, mutatott rá a főpásztor. A valóság sokkal összetettebb, nincs az a mérési technika, amely elegendő lenne ehhez. Van azonban egy másik út, amely sokkal átfogóbb, ez az evangélium és Krisztus tanítása számunkra – fogalmazott Böcskei László, majd kitért egy evangéliumi résznek a magyarázatára. Máté evangéliumának 23. fejezetében arról számol be, hogy Jézus bejárta Galileát, tanított és gyógyított. Egy olyan egyszerű mondat, amit a legkorszerűbb felmérő módszer és hivatal sem tud kimutatni. Jézus átfogta az ember egész életterét, nemcsak egyesekhez, a kiválasztottakhoz, az egészségesekhez, a jókhoz ment, hanem elvegyült a tömegbe, ahol voltak rosszak is, gyengék is, bűnösök is, olyanok is, akik feladták a harcot. Ez az „egész Galileát” nem csak a földrajzi egészet fejezi ki, hanem az emberi lét egészét. Jézus tanított és hirdette Isten országának az örömhírét. Sokszor hallunk nagy szavakat elhangzani fejünk felett, amelyekre nem igazán tudunk odafigyelni. Ezzel szemben Jézus az ember számára fontos üzenetet hozott, amely az emberért volt és az emberhez szólt. Jézus nem csak konstatál, diagnosztizál, megállapít valamit, hanem gyógyít, meghozza a változáshoz vezető megoldást, elhozza azt, ami az embert elindítja holtpontjáról. Jézus minden félelmet, bénulást meggyógyít. Nem csak testi gyógyulást hoz, hanem belső vívódásainkból is felszabadít.

A szónok három különböző szemszögből közelítette meg a betegek világnapját: a betegek szemszögéből, a betegápolásban és egészségügyi szolgáltatásban szerepet vállalók szemszögéből, valamint az egészséges emberek szemszögéből. Szent II. János Pál pápa rendelkezése nyomán 1993 óta február 11-e, Szűz Mária első lourdes-i jelenésének emléknapja, a betegek világnapja. Ma 28. alkalommal ünnepeljük ezt a napot, saját magunkkal, szenvedéseinkkel szembesülve keressük az Istent. Az egészségesek pedig együttérzéssel vannak azok iránt, akik egy különleges helyzetet kénytelenek elviselni. Ez is hozzátartozik az élet valóságához, de az is hozzátartozik, hogy ilyenkor sem mondhatjuk, hogy az ember elesett. Sőt, az ember ilyenkor találkozik jobban az őt szerető Istennel. Jézus találkozik az emberrel, bármit is vállalunk, bármi is köszöntene reánk, tartsuk figyelem előtt azt, hogy Jézus találkozik az emberrel, velem a szentségekben, amelyekkel megerősít.

Ferenc pápa, az idei betegek világnapjára írt üzenetében két dolgot emel ki: a magunk megszentelődését a szentség által, de a szentség kegyelmének a közvetítését is. Az is fontos, amit beteg testvéremért teszek, együtt érzek, együtt szenvedek vele, segítek neki. A betegség által Isten megengedi, hogy jobban tudjunk hasonlítani hozzá, aki betegségeinket hordozza. A betegség sokszor krízist és kétségbeesést, törést hoz az életünkbe, azonban a hitben való elmélyülésben is segíthet. A beteg nem egy leírt ember, hanem Krisztushoz legjobban hasonlító ember. A szentatya azt állítja, hogy mindig a személy főnév megelőzi a beteg melléknevet. A személy a fontos.

Akik nap mint nap betegeket ápolnak, tudják milyen nehéz feladat megéreztetni velük Isten szeretetét. Nekünk, mint az egyház tagjainak az a feladatunk, hogy Isten közelségét megéreztessük beteg testvéreinkkel, mint azt az irgalmas szamaritánus tette.

A mai napon nem csak a betegekre gondolunk, hanem azokra is, akik a szentségi kapcsolatot segítik elő, hogy a beteg ember a szerető és gyógyító Istennel találkozzon: a betegápolók, orvosok, patikusok és mások – zárta prédikációját Böcskei László megyés püspök.

A prédikációt követően hitvallást tettek a hívek, majd a főpásztor és a koncelebráló lelkipásztorok imádkoztak fölöttük. Ezután a betegek szentségét igénylők a püspök és a papok elé vonultak, hogy részesüljenek a szent kenetben.

Forrás: hirek.varad.org