EVANGÉLIUM
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában.
Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett.
Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” (Mk 4,35-41)
Van valaki, aki lépten nyomon erőlködik fölöttünk. Időnként tapasztalom, nem csak az egyént, hanem a közösséget is támadja. Tevékenysége egyre ravaszabb!
Egy biztos, ha életembe, szívembe Krisztus jelen van, akkor nincs az a széthúzás, élettelenség, ami tönkre tenné egyéni vagy közösségi életünk mivoltát.
Élet csak Vele van. Ő látja szükségeinket, azt is, hogy megújulva akarunk élni, de ennek ára van. Ki kell űzni berögzötségeinket, szenvedélyeinket, szorongásainkat, fel kell adni annak a lehetőségét, ami elválaszt Tőle és egymástól.
Élet csak Vele van, s ebben neked is nagy szereped van! Hogyan döntesz?
Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész
