Meghallani, megkülönböztetni, útnak indulni

Az újonnan választott ferences tartományfőnökök továbbképzője Rómában

1
1021
• Fotók: ofm.org

A Kisebb Testvérek Rendje római kúriáján január 21–30. között szervezték meg az új és az újraválasztott tartományfőnökök találkozóját.

Lényegében az elmúlt évben hat évre megválasztott – vagy a hat év tartományfőnöki szolgálat lejárta után az adott rendtartományhoz tartozó testvérek által további három évre újraválasztott – tartományfőnökök találkozóját, továbbképzőjét jelenti ez a találkozó, amelyen most 30 tartományfőnök vett részt, a világ számos országából és pontjáról. Érkeztek ide testvérek Peruból, Brazíliából, Mexikóból, Spanyolországból, Olaszországból, Kongóból, Horvátországból, Lengyelországból, Egyiptomból, Dél-Afrikából, Kenyából, Németországból, Hollandiából, Tajvanból, Kínából, Indonéziából és Erdélyből is, jómagam.

Adódhat is rögtön a kérdés, hogy ha ilyen vegyes az összegyűlt testvéri közösség, hogyan értekeztünk egymással. Nos, a találkozón a rend három hivatalos nyelvét használtuk: a spanyolt, az angolt és az olaszt, ugyanis erre a három nyelvre fordították az előadásokat, a kiscsoportos beszélgetések pedig nyelvek szerint voltak szervezve, leosztva.

A tíznapos találkozó ideje alatt délelőttönként rendünk hivatalait mutatták be, hogy hogyan működik rendünk, a kúria hogyan van felépítve, délutánonként pedig kiscsoportos munka zajlott az elhangzott témákkal kapcsolatban, ahol elmondhattunk, hogy az egyes rendtartományok életében az a téma hogyan „csapódik le”, mi jelent nehézséget, hogyan tudjuk gyakorlatban megélni mindazt, ami elméletben jól működik. Természetesen a találkozó ideje alatt nemcsak dolgoztunk, hanem közösen imádkozunk is, megtapasztalva ezen alkalmakkor a sokszínűségben az egységet, azon túl, hogy az Egyház tagjai, papjai vagyunk, egy lelkiséghez kapcsolódunk, Szeráfi Atyánk lelkisége összeköt bennünket.

A találkozó felénél lelki napot tartottunk, közösségileg elzarándokoltunk Greccióba és Fonte Colombóba, abba a két szentélybe, amelyek igen fontos pontot jelentenek a ferences lelkiségben. Greccio a „ferences Betlehem”, ahol Szent Ferenc atyánk 1223 karácsonyán a betlehemet felállította, Fonte Colombo pedig a ferences Sínai, ahol 1224-ben atyánk, Ferenc a regulát megírta, amelyet aztán III. Honorius pápa hagyott jóvá.

Ezen a két helyen imádkozva, elcsendesedve az volt az érzésem, hogy ott kézzelfoghatóan érezhető a ferences lelkiség, és ennek elmélyítését segítették a helyi ferences testvérek is vendégszeretetükkel és azzal, ahogyan bennünket fogadtak, kísértek ezeken a szent helyeken. A találkozó alkalmával pedig lehetőségünk volt a Miniszter Generális atyával személyes beszélgetésre, ahol elmondhattuk örömeinket, problémáinkat, közösen adva hálát az Úrnak, és keresve a legjobb megoldásokat. Ez valóban testvéri beszélgetés volt.

Hálával tekintek vissza az elmúlt napokra, a figyelmességre, a velünk töltött időre a rendi vezetőség részéről, megtapasztalva részükről a valódi ferencességet. Gazdag tapasztalatot nyújtott a hivatalok bemutatása is, a hivatal munkájának ismertetése; mindez nagy segítség például abban, hogy ha levelet írunk mi, tartományfőnökök, tudjuk azt, hogy ki fogja ott majd elolvasni, megválaszolni, kérdésünkre tanácsot adni. De az egyes tartományfőnökökkel való beszélgetés is – akár közösségben, akár személyesen, belelátva az egyes provinciánk életébe, hogy hogyan működnek, melyek az ő örömeik, melyek a nehézségeik – fontos tapasztalatot jelentenek.

Megerősítő volt arról is hallani, hogy a világ számos pontján, különböző kultúrákban hogyan keresik az Úr akaratát, a mélyebb lelkiség megéléséért. Egy ilyen találkozó, továbbképző nagyban segít a látószög nyitásában, valamint új kapcsolatok születésében.

A találkozó a Generális atya által bemutatott szentmisével ért véget. Michael Anthony Perry atya a szentmise napi olvasmányából, Dávid király imáját idézve bátorított: „Nos tehát, Uram, Istenem, te mindenható vagy, és szavad valóra válik. Hiszen te ígérted szolgádnak mindezt a jót. Láss tehát hozzá, és áldd meg szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted mindörökké! Hiszen a te szavad ez, Uram, Istenem, és áldásod fogja kísérni szolgád házát mindörökké.” (2Sám 7,28–29) Testvérek – tette hozzá –, Dávid imája váljon a mi imánkká.

Mondjunk le bátran azon projektjeinkről, amelyek csupán tőlünk, emberektől származnak és nem egyben Istentől is. Kérjük Istentől a bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a kettőt életünkben, és az Ő akaratát keressük a magunk és testvéreink számára, akik ránk vannak bízva.”

Urbán Erik OFM