2020. január 20., hétfő

0
283

EVANGÉLIUM

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?”
Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
(Mk 2,18-22)

Jézus az élet örömhírét hozta el. Az Ő jelenléte a mi igazi ünnepünk. Nemrég mondta valaki: falunk bejáratához fel kellene állítani a feltámadt Krisztus szobrát, és ebben van igazság. Oly gyakran elfeledjük, hogy életünket nem kell egyedül megélni, nem kell fölöslegesen cipekedni. Nagy a mai újdonság: az új bor új tömlőbe való. Ezért a mai nap feladata, hogy az istengyermekség lelkületét megéljem.

Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész

MEGOSZTÁS