Az álom igazsága

0
496
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Jézus Krisztus születése így történt:
Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
(Mt 1,18-24)

Az álom adta képek mindig is foglalkoztatták az embereket. Csupán a nagyon szélsőséges materialista gondolkodás tagadta, hogy az álmoknak értelme lehet. Az álom képei rólunk szólnak. Csak mi érthetjük meg, csak saját, legbenső titkaink bevallásával nyerhetnek értelmet ezek a kusza képek. Álmainkban énünk legrejtettebb valója játszik illúzióinkkal, megélt valóságunkkal, vágyainkkal és rejtett, sötét énünkkel. A gyerekek sokszor nyitott szemmel is álmodnak, a felnőttek viszont inkább az elviselhetetlenné vált valóság elől menekülnek az álmok világába.

Az álmok, amelyekben vívódunk, amelyekbe menekülnénk, de nem tudunk, arra utalnak, hogy életünkben egy megoldatlan probléma, egy nehéz döntés előtt állunk. Ilyen az álma Mária jegyesének, Szent Józsefnek is. Döntenie kell: jegyesét, aki gyermeket vár, elbocsássa vagy sem. József igaz volta szerint a törvénynek engedelmeskedne, de szíve szerint a személy mellett állna ki.

József álma a vívódáson túl a letisztult döntés felé vezető utat járja be. A Szentírás jóval Freud előtt tudta, hogy álmunkban magatehetetlenek vagyunk, hogy védekező mechanizmusaink elgyengülnek, hogy „felettes énünk” is elbóbiskol. Ilyenkor készek vagyunk a titok mélyéről fölsejlő hangot meghallani. Ilyenkor könnyebben szólhat hozzánk az, akinek hangját az ébrenlét zaja elnyomná. A bibliai álmok Isten ígéreteinek hordozói. Nem az elfojtott vágyak felszínre törése, hanem a vigaszt nyújtó szavak, a jövendő fátylát föllebbentő képek üzeneteit hozzák el. Józsefet egy ilyen ihletés indítja arra, hogy helyesen döntsön, hogy mélyebbre lásson Isten tervébe. Az angyal álombeli szavaiban József számára Izaiás próféta jövendölése visszhangzik: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el (Iz 7,14). Az isteni szó világosságot gyújt szívében, és felébredve meghozza a döntést: magához veszi jegyesét, gyermekévé fogadja Jézust.

Az álom nem József vágyait váltja valóra, hanem a sokkal korábban tett ígéretek beteljesülésének nyit teret. Isten népével akar lenni, Isten velünk akar élni. Tudjuk, hogy a mi Istenünk velünk van – hiszen ő mindenütt jelen van. De Jézus Krisztusban különös módon közeledett hozzánk: ő maga is egy lett közülünk. Ez Isten ígérete, ez az ő vágya: velünk lenni, hozzánk közel maradni. Ugyanezt ismétli meg majd Jézus maga is, amikor azt mondja apostolainak: íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig.

József álma arra figyelmeztet: nincs olyan döntés, amelyben valamilyen módon Isten ne lenne jelen. Lehet, egy éjszakai ihletéssel, lehet, egy másik személyen keresztül, lehet, a történelem bonyolult játékában – de Isten szelíd ihletése mindig kíséri döntéseinket. És ezekben a döntésekben az üdvtörténet kanyargós, mégis céltudatos útja valósul meg. A rejtőzködő Isten tervei lassan, de megvalósulnak. Több évszázad is eltelt, míg Izaiás szavai értelmet nyertek egy álomban. De az évszázadok sokasága sem törölte el az ígéret valóságát, az idő múlása sem feledtette a választott néppel: Isten velünk van. Isten közel akar jönni hozzánk.

László István kolozsvári segédlelkész

Megjelent a Vasárnap december 22-i számában.