2019. december 7., szombat

0
120

EVANGÉLIUM

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!”
Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik:
„Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
(Mt 9,35-10,1.6-8)

Jézus lehajol az emberhez. Néha mi is lehajolunk a rászorulókhoz, a nehézséggel küzdőkhöz, a reményvesztettekhez. A mi jószándékunk néha keveredik a szánalommal, önzőséggel. Jézus nem szánalmas. Miután lehajol a emberhez, magához emeli. Végig néz rajtunk és megesik a szíve, amikor látja elcsigázottságunkat és kimerültségünket. Amint akkor az apostolokat küldte, most hozzánk is segítséget küld, talán testvérünkben, barátunkban, felebarátunkban. Vajon felismerjük? Elfogadjuk? Befogadjuk?

Barta Barnabás plébános

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here