Advent I. vasárnapjának előestéjén a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet kápolnájában meggyújtották adventi koszorújukon az első gyertyát. A szertartást Kalányos Ottó diakónus végezte.
A diakónus elmélkedése során három kulcsfogalmat emelt ki, köztük elsőként az éberséget. Mit jelent ébernek lenni a mai ember számára? Mit jelent az adventi szent időben ébernek lenni? – tette fel a kérdést.
„Az éber ember mindig nyitott szemmel jár, legyen az éjszaka vagy nappal. Pillants az első meggyújtott adventi gyertyára. Arra a gyertyára, amely azt jelképezi, hogy nem vagyunk sötétségben, sőt, azt jelöli, hogy valami elkezdődött. Ez a fény legyen az, ami megnyitja a szívedet és elárasztja azt szeretettel, békével, csendességgel és a jó cselekedetre való hajlammal.” – világított rá Kalányos Ottó.
A második kulcsfogalom a virrasztás, amelynek kapcsán a diakónus elmondta: nem jelent egyebet, mint szívünk megtisztítását. Mindannyian Jézus Krisztust várjuk, aki emberré lesz azért, hogy mi emberek maradhassunk, és ez által elnyerhessük az örök életet. Ahhoz azonban, hogy elnyerjük az örök életet, meg kell szabadulnunk bűneinktől. A teher, a bűn letevése által tud az Üdvözítő szívünkben lakni. Az adventi szent idő jó alkalom arra, hogy igazán bűnbánatot tudjunk tartani. A diakónus végül a készenlétről beszélt.
„Ha szívünket áthatja a fénytől átitatott éberség, ha virrasztásaink által felismert bűnünket letesszük a mennyei Atya elé, akkor készek leszünk a kisded Jézussal való találkozásra. Jézus minden vágya, hogy szívünkbe költözhessen. Ez a készenléti állapot egyben az izgalommal átitatott várakozás állapota is. Ebben az adventi készületben arra kérlek, hogy törekedjünk az éberségre, amelyet az adventi gyertyák fénye tart meg. A virrasztás lehetőségére, amely által bűneinktől megszabadulhatunk. Végül a készenléti állapotra fókuszáljunk, amely a tisztaság állapota, hogy befogadhassuk a földre jött Üdvözítőt” – zárta gondolatait.
