2019. november 8., péntek

0
179

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:
„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.«
Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki; »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.«
Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el.
Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
(Lk 16,1-8)

Mély lelkiismeretvizsgálatra ösztönöz bennünket Jézus a mai evangéliumi példabeszéddel. Meg kell találnunk a helyünket, hogy hová tartozunk. A világ vagy a világosság fiai vagyunk? Sokszor mi is rafináltak vagyunk, taktikázunk, sőt megalkuszunk azért, hogy az emberek tetszését elnyerjük, hogy jónak és szépnek tüntessük fel magunkat. Isten előtt nem lehet színészkedni. Ne emberek tetszését keressük, hanem szerető Istenünkét!

Barta Barnabás plébános

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here